6.fejezet

Sziasztok tudom hogy késtem és tudom hogy rövid lett meg azt is tudom hogy ez elég ligtos lett de nézétek el csak most itt van a tanulás meg szinte minden második nap kell mennem kórházba kivizsgálásra úgyhogy nézzétek el létszi !!!

Alec szemszög




Nagyon gyorsan futott. Persze hogy gyorsan fut hiszen vámpír de akkor is alig tudtam utolérni. Hirtelen megállt egy tónál . Olyan ismerős ez a hely de honnan? Na mindegy.

Lefékeztem és egy fa mögé bújtam. Vajon mi van vele ? Nekem ez nagyon gyanus.

Nem hiszem hogy Mark és a többiek tudtak beszélni a fejével . Most használjam azt a szót amit a nővérem mindig rám mond „csökönyös”.

- Te meg mit keresel itt ? Mondtam hogy magányra vágyom –mondta csöppet se kedvesen .Remek Alec ügyes vagy nem hogy összebarátkoznátok hanem utálni fog téged.

- Sajnálom én csak .. –mentegetőztem

- Te csak ? –kérdezte s , még mindig háttal volt nekem s, a patakot nézte . Szuper biztos nem is bír egy ilyen szörnyeteg szemébe nézni .És én folytatam is volna az önmarcangolást ha ő meg nem szólal

- Értem most mindenki gondolom dilisnek hisz hogy láttam a halott anyámat te meg megsajnáltál és utánam jöttél ugye? –találta ki

- Nem senki nem néz bolondnak csak ……….szeretném elmondani hogy én hiszek neked –hajtottam le a fejem. Tényleg így gondoltam . Ahogy a Katy mondaná „Te mindent elhiszel amit csak mondanak Alec ennyire hiszékeny lennél,nem hiszem hogy 200 évóta nem tanultad már meg hogy nem szabad bizni a vámpírokban , az emberekben és a vérfarkasokban főleg nem meg a ….” Itt mindig elhalkul. Milyest ezt kiderítettem aztán erre azonnal rá kell jönnöm hogy mikyen lény van még amit eltitkolnak. Atya olyan vagyok már mint Sherlock Holmes. Eszme futásomból Nina meghökkent arca rázott ki.

Nina szemszög





- Nem senki nem néz bolondnak csak ……….szeretném elmondani hogy én hiszek neked –hisz nekem

- Tényleg –fordultam meg a szemembe gondolom kíváncsiság ,értetlenség és remény csillogott

- Igen mért ne lehetne igaz az hogy máshogy történt vagy … talán meg se történt –nekem erre felnyíltak szemeim .

- Ezt hogy érted ? –kémleltem reménykedve. Ez a fiú vagyis Alec tudja ám hogy kell felvidítani és reményt adni az embernek vagyis vámpírnak.

- Ezt úgy értem hogy lehet hogy csak elájultak mint te ma. –próbált vigasztalni

- Nem hiszem –néztem a szemébe elszomorodva

- Szerintem se ….. de még van rá egy örökké valóságod hogy megtud hogy haltak meg –tartotta velem a szemkontaktust.

- Igazad van de talán tényleg úgy történt ahogy a két szemem látta végülis ez csak egy álom –néztem vissza a lábnyomokra

- Igen talán de tudom hogy a szíved mélyén az álmodnak hiszel. –hogy ő milyen segítőkész és megértő és....Nina állj le. Tisztára bediliztem hogy én meg ő na ne. Hiszen ő csak rendes,okos,kedves,helyes …. Na jó hagyd abba . Majd visszatérve a valóságba kapcsoltam hogy válaszolnom kéne.

- Igen –néztem gyönyörű barna íriszébe. Barna várjunk csak akkor.

- Egy próbát megér nem??? –nézett most már vidámabban. Hát igen Nina te mindenkit lehangolsz

- De –erőltettem az arcomra egy nem túl meggyőző mosolyt

- Na gyere menjünk haza –fordult meg induláshoz készen

- Nem kéne valamit vásárolnom

- Miért? –vonta össze gyönyörűen ívelt szemöldökét

- Mert a többieknek ezt mondtam –gondoltam vissza

- Majd azt mondod hogy elmaradt –mondta s, sarkon fordult

- Alec

- Igen –fordította meg fejét

- Köszönöm –mondtam

- Szívesen –mosolygot . Kéztetést éreztem arra hogy oda menjek és adjak neki egy puszit. Nem azért mert hálálkodni akartam csak ……őszintén nem tudom csak azért mert csak. Odamentem és egy puszit adtam az arcára. Ahogy ajkaim végig súrolták jéghideg bőrét úgy éreztem hogy bárcsak megállhatna az idő. Valamiféle vibrálás végig futott rajtam és sajnos elmúlt amikor megfordultam és futottam. Észre vettem hogy Alec nem követ így megfordúltam és Alec lerökönyödött arcával találtam szembe magam.