18.fejezet-A levél

Na hát itt is vagyok. Siettem ahogy tudtam. Szerintem ez egy pocsék fejezet lett,de azért szeretném hallani a véleményeteket.Az esetleges hibákért bocsi. Na de nem fecsegek itt :). Jó olvasást : D

Mikor bennünket örökre itt hagyott, Arca akkor is csillagként ragyogott! Percekig egy voltam vele Még hittem, hogy rajtam múlik az élete! Próbáltam mindent mi tőlem tellett, De addigra Ő már végleg elment! Elment Ő kit annyira szerettem! Szerettem? Szeretem! Szeretem, és soha el nem feledem! Nem feledem, mert bennem él, Az emléke és a fájdalom, hogy Ő már nem él!








Nina szemszöge:

Katy keze remegett amikor szétnyitotta a papírt és nagy levegőt véve felolvasta:
-Katy. Tudom hogy nagyon sokat veszekedtünk,és azt is tudom hogy magad hibáztatod mindezért. De ne tedd! Ez az én döntésem,és én lelkemen szárad a következménye akár tetszik,akár nem. Inkább halljak meg bátran mint gyáván. Amúgy is,a szökési esélyeim egyenlőek a nullával.Szeretlek Katy. Ezt tudnod kell. Nálad jobb nővért nem is kívánhattam volna,de most elmegyek és nem láthatsz többé. De ez nem azt jelenti hogy én nem foglak látni. Most csak annyit remélek hogy nem magad hibáztatod és hogy ha megölnek bejön az a tévhit hogy akik meghalnak látni fogják a szereteiket. Kérlek szépen ne hibáztasd magad,se senkit. Ez csakis az én hibám,senki másé. Hiányozni fogsz nővérkém. Mindig emlékezni fogok rád,akárhova is kerülök,mindig megőrzöm az emlékeket. A gyermekkorunkról meg minden egyébről. Még mindig emlékszem amikor gyerek korunkba megcsikiztél én meg elkezdtelek kergetni. Még mindig emlékszem a sok vitáinkra. Ami többnyire szinte mindig alaptalanok voltak. Mindig itt leszel a szívembe,Katy.Szeretlek.Alec.-suttogta a végén Katy és hangosan zokogva az ágyamra borult. A szívem összeszorult Katy látványán. Még sose láttam sírni. De azt hiszem nem is Katy miatt potyogtak könnyeim hanem Alec miatt. Erre a levélre nem találtam szavakat. Olyan szép volt,mármint a maga keserű és szív szorító módján. Akármennyire is gyönyörűen van megfogalmazva ez a levél, azt kívántam bárcsak ne lenne itt a kezembe,bárcsak élne még. Mély levegőt véve nyitottam ki a borítékot. Milyest kinyitottam megcsapott Alec illata,amitől kirázott a hideg.Szólásra nyitottam a szám de nem jött ki hang a torkomon. Katy nagy szemekkel bámulta szerencsétlenkedésem. Nem bírtam felolvasni. Nem mertem ránézni. Féltem. Féltem a hiányától.Féltem attól az érzéstől amit a hiánya okoz.Én szó nélkül odanyújtottam Katynek a papírom,és kérlelő szemekkel bámultam rá hogy olvassa fel. Ő elvette a papírt és végigfuttatta szemét az íráson amitől szája összeszorult és könny nélkül sírni kezdet.
-Nina.
Tudom hogy sose mutattam ki igazán hogy menyire szeretlek,de tudnod kell hogy nagyon nagyon fontos vagy nekem. Amikor elsőnek megláttalak már megfogtál. Annyira tökéletes voltál,én meg annyira hülye hogy nem vallottam be hogy nagyon nagyon szeretlek,de nem csak mint barát,hanem most már bevallottam magamnak is hogy,szerelmes vagyok beléd Nina. Most nagy való színűséggel haragszol rám, amiért elmentem,de nem tehetem mást. Inkább én legyek az aki meghal,minthogy te. Tudnod kell hogy a Hiltonok megakartak ölni téged. Ez volt a nagy terv, amit annyi ideje tervezgettek. Én nem engedhettem ezt. Most biztosan azt mondod hogy mekkora hülye vagyok,és mekkora baromságot csináltam,de tudnod kell az igazságot. Nem engedhetem hogy meghalj Nina,ezért inkább feláldozom magam. Most tudom hogy meglepődtél,és hogy magadat hibáztatod. De kérlek,ne tedd. Nem is az fáj a legjobban hogy meghalok, hanem ha te, és a többiek szomorúak lesznek. Kérlek,legalább értem tedd meg ezt. Szeretlek Nina. Mindig emlékezni fogok rád.Sose foglak lefelejteni Nina.Csak annyit kérek hogy ne legyen bűntudatod és felejts el. Tudom ez most elég idióta kérés hogy felejts el,de jobb lesz így mindkettőnknek. Remélem tetszik a nyaklánc amit tőlem kaptál. Ha azt hordod képzeld úgy hogy ott vagyok. Örökre emlékezni fogok rád. Szeret: Alec.- a végén Katy hangja elhalkult. Úgy éreztem a szívem darabokra tört. Én nem bírom itt tovább. Katy kezéből kihúzva a levelet kiugrottam az ablakon,és könnyes szemekkel az erdőbe vetetem magam. Most fejemben tiszta homály volt a jövőt illetően. Egyedül csak két dolgot tudtam:
1.Alec nélkül az életem üres.
2.Itt minden csak rá emlékeztet,nem maradhatok itt!

Katy szemszöge:

Felolvastam Alec levelét amit Ninának írt. Abban a percben a Nináról alkotott véleményem amit felállítottam amikor hallottam őket Cameronnal elszállt.Az arcáról keserűséget,hiányt és iszonyatosan nagy fájdalmat lehetett leolvasni. Hangosan sírni kezdet majd kihúzva kezemből a papírt kiugrott az ablakon. Én leblokkolva ültem ott. Az agyam ordította hogy fuss utána már te hülye,de valahogy nem bírtam mozdulni. Még mindig Alec levele hatása alatt voltam. Elmélkedésemből a betört ajtó ébresztet ki.
-Itt meg mi folyik?-jött be Josh,Mark és David.
-Nina...-ennyit suttogtam-Alec-suttogtam meggyötörten és szememet elkezdték szúrni a nem létező könnyek.
-Katy. Figyelj rám? Mi történt?- jött oda Mark és elkezdett rázogatni. Ekkor kapcsoltam és egy szem pillantás alatt felálltam.
-Na?-kérdezte kissé idegesen David.
-Nina megkért hogy olvassam fel a levelét és én fel is olvastam,ekkor ő kirántotta kezemből a papír lapot és elfutott.-hajtottam le fejem. Utána kelet volna menjek.
-Miért nem mentél utána?!-csattant fel Mark.
-Én...én sajnálom. Csak egyszerűen leblokkoltam. Nekem is nehéz hogy elveszítettem a testvérem és egyszerűen amikor felolvastam, lesokkoltam. Sajnálom.-borultam térdre. Felnéztem és Cameron meggyötört arcát láttam. De nem jött oda hozzám csak máshova nézett.
-Sajnálom hogy kiabáltam veled. Tudom hogy ez nehéz neked.-segített fel a földről Mark.
-Semmi baj felség.-próbáltam rá mosolyogni halványan de nem nagyon ment.
-Merre futott?-szólt most először Josh.
-Az erdőbe.-álltam fel és próbáltam magam összeszedni,ami valljuk be nem nagyon ment
-Katy.Te most maradhatsz. A többiek...Nina után.-motyogta JoshCameron.
-Öhm...felségek,nem lehetne hogy én itt maradjak Katyvel egy kicsit még?-kérdezte reménykedve. A 3 testvér egymásra nézett majd rám és vissza Cameronra.
-De.Viszlát.-köszöntek el majd kisietek.
-Felségek-hajoltunk meg.
-Szóval? Azt hittem hogy haragszol rám.-álltam elé.
-Ugye tudod hogy Nina és én köztem nincs semmi?
-Igen-sóhajtottam-Most már.-tetem hozzá.-Figyelj Cameron én tudom hogy haragszol rám és azt is tudom hogy...-ekkor Cameron megcsókolt. Ajkai édesen becézgették az enyémet. Én nyaka köré fontam  a kezem.
-Szeretlek-váltam el ajkaitól.
-Én is szeretlek.-mosolygott.Nehezen de elengedtem és sóhajtozva az ágyra ültem.
-Neked menned kell keresni Ninát.-emlékeztetem.
-Igen-mosolygott, habár egy kicsi szomorúságot is lehetett benne találni de tudtam hogy Nina miatt.Ő egy csókot lehelt ajkaimra és kiugrott...volna az ablakon,ha én nem rántom vissza. Cam kérdőn nézett rám.
-Ugye nem gondolod hogy nélkülem mész megkeresni?-villantottam oda egy halvány mosolyt majd kiugrottam az ablakon. Cameron egy másodpercnyi késéssel ért földet.
Majd elindultunk megkeresni Ninát. Én út közbe az életemen gondolkodtam: Utálom amikor végre történik valami jó is az életedbe,akkor mindig valami rossz is. Boldog vagyok hisz Cameronnal lehetek,de ezt a boldogságot lefedi Alec hiánya és Nina eltűnése. Ó, Alec. Annyit haragudtam rá ok nélkül,és annyi időt nem voltam vele amikor kellett volna. Ha akkor tudtam volna,hogy egyszer ez történik biztosan szinte mindig vele lettem volna. De önző voltam, és mindig csak magammal törődtem, és amikor vele lehettem volna csak az járt a fejemben hogy van egy örökké valóság hogy vele lehessek. És most? Most visszasírom azokat a napokat. Bárcsak vissza jönne,akkor biztosan jobban törődnék vele és biztosan jobban kimutatnám azt a határtalan szeretetet amit érzek.

-Cameron! Katy!-hallottam Jackson hangját valahonnan.Mi egyből odakaptuk a fejünket.
-Elteleportálta magát.-suttogta.Én fájdalmasan a földre hullottam. Cameron utánam kapott.
-Miért?! Miért van az hogyha történik valami jó az életemben valami rossz biztosan elfedi ezt.-ordítottam. Arcom kezembe temettem és könnyek nélkül sírni kezdtem.

Új blog

Nem,ez még nem a friss,de már az is nem soká jön : D. Szerintem a címből minden kiderült, szóval nem is ragozom tovább. Nem nagyon birok magammal,és megint megfogalmazodott bennem egy új történet. Nagyon szeretném ha benéznétek és mondanátok véleményt vagy talán még rendszeres olvasói is lennétek :). Na de nem húzom az időtöket,itt a link:

Link:http://vanessawyman-elenabells.blogspot.com/


Millió puszi.:ElenaBells

17.fejezet-Furcsa álom

Na meg is jöttem a fejivel. Jó olvasást hozzá :)


Zene a fejihez:

Nina szemszög

Úsztam a sötétség tengerében. Mások szerint ez iszonyú lenne de engem jelen pillanatban megnyugtatott. Itt nem ért semmilyen csalódás,kín,fájdalom sőt ami a legjobb az az volt hogy nem éreztem Alec hiányát. Ilyen nyugodtnak kimondhatom még egész "életemben" nem voltam. Ha ezt a szenvedést életnek lehetne hívni. Szemem előtt most nem volt semmi csak a mély feketeség ami szó szerint egyre jobban magába szippantott. Nem tudnám leírni azt az érzést ami most körül jár. Izgatott vagyok de félek egyszerre. Boldog és izgatott vagyok mert lehet hogy találkozom a szüleimmel és Aleccel.És félek mert nem bírnám elviselni ha a testvéreim az én elvesztésem miatt szenvednének. És persze az se mellékes hogy mind nagyon hiányoznának. Bárcsak lehetne egy olyan kis kapu amin ki bejárkálhatnék egyszer az élők sorában másszor meg itt.

  Dimbes dombos volt az egész táj. A patak kristály tiszta kék vize csobogott le egy kisebb vízesésből. A patak másik oldalán az erdő előtt volt egy kis rét ahol a szarvasok és az őzek épp legelésztek. A rét mögött kezdődött egy kisebb erdő ami egy hegyen vezetett fölfelé. Egyszer csak zörejt hallottam az erdő fái közül. Egyből odakaptam tekintetem és megláttam elsőnek anyát csodaszép fehér ruhájában. Egyszerű volt de mégis meseszép. Aztán apa is kilépett rajta egy fehér zakó,egy fehér póló,egy fehér nadrág és egy fehér lakkozott cipő volt. Furcsálltam is mert apa sohase volt ilyen típus inkább csak egy torna csuka,laza ing és farmer.
De mit is képzelsz te ostoba lány.-szóltam rá magamra.-Ők már meghaltak. Vagyis ennek csak egy magyarázata lehet: hogy én is meghaltam. Egyszerre könnyebbültem meg és egyszerre szomorodtam el.-egy szívembe hatoló mosoly törte meg elmélkedésem. Oly rég vágytam már erre. Az anyai szeretetre.
-Anya,apa.-ugrottam karjaikba.-Mit keresek itt?-engedtem el őket.-És ha meghaltam hol van Alec?-kérdeztem és kissé szomorúvá váltam.
-Nem haltál meg lányom.-mosolygott apa és anya egyszerre.
-Akkor meg? Ti mit kerestek itt,és én?-kérdeztem egyre jobban zavartam. Korábban amikor Alec még élt történt már velem ilyen de az nem volt ilyen valóságos.
-Te hívtál minket.-mosolygott anya.
-Én?-kérdeztem furcsán és elgondolkodtam.-Nem,nekem még mindig nem rémlik.-néztem fel rájuk. Apa halkan felkuncogott.
-A humor érzéked tőlem örökölted.-mondta csibészes mosollyal,magát kihúzva apa.-Te kis butus.-csapott aprót orromra.-Anyád nem úgy értette,hanem hogy a tudatalattid hívott minket.-mosolyogott apa.
-Akkor ezt az egészet most én találom ki,-kérdeztem vissza. Megint úgy éreztem magam mint 6 évesen. Amikor mániám volt hogy mindenkinek kérdéseket teszek fel. Mondhatni elég kíváncsi természet voltam. De persze csak mert akkor ismerkedtem még meg a nagyvilággal.Az iskolával és a hasonlókkal.
-Igen-mosolygott egy kissé most már fanyarul anya.Én hirtelen ötlettől vezérelve kinyujjtottam karom és utánuk kaptam. Vártam hogy mint utoljára átmegy majd a kezem rajtuk de nem történt. Kezem beleütközött apa kidolgozott felsőtestébe.
-Hogy,hogy nem megy át a kezem rajtatok mint múltkor?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel és a biztonság kedvéért még egyszer megpróbáltam de semmi.
-Hát...ő...-haboztak.
-Mi fojik itt?-kérdeztem zavartan. Normál esetben tuti tajtékzanék de nem éreztem semmi dühöt. Mintha az egész testemet magába vonzotta volna Jackson képessége amivel az idegbevisz néha. Persze ezt nem szó szerint érteni mert pont az idegesít hogy ő lenyugtat. De akkor végül is nem is idegesít csak...ááá hagyjuk.-zártam le magamba a vitát.
-Semmi-csuklott el anya hangja a végére.
-De ha titeket kitalálta a tudatalattim akkor hol van Alec? Máson se gondolkodom mostanában mint ő rajta. Akkor meg?-kérdeztem zavarodottan de mint azt az előbb mondtam a várva várt idegesség nem jött.
-Lehet...nem is olyan fontos számodra mint azt te elképzeled.-szűrte apa. Na most jött el az az idő amikor az idegesség lesújtott rám és ha nem az apám lenen és nem szeretném ennyire biztosan szét téptem volna. Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába.
-Kérlek ne! Kérlek Nina,nyugodj meg. Apád nem komolyan gondolta.-suttogta anya. De hiába én egyre távolodtam el- A lábaim jártak és próbáltam előre futni de mintha valami alattam felemelkedett volna amibe földbe gyökerezett a lábam és az meg elindult hátra.
-Szeretünk kicsim-kiabálták anyáék.-Viszlát. Majd talán találkozunk még egyszer legyél jó.-próbáltak mosolyogni.
-Neeee!!!!-kiabáltam de hangom egyre elvékonyult és újra a sötétségben találtam magam. De most más volt. Kivűlről láttam magam. Még ordítottam azt a "ne4" szócskát majd hangom elhalkult és akárhogy kiálltottam volna nem ment.


-Ne!-ültem fel az...Ágyamról?-néztem körbe zavartan.
-Mi? Mi történt?-kérdeztem zavarodottan testvéreim akik megkönnyebült pillantással bámultak engem.
-Hát...amikor kimondtuk hogy Alec meghalt hírtelen elájultál.-húzta össze szemöldökét Mark.
-Ezt tudom de...-kérdeztem volna hogy anyáék hova tűntek. De éreztem hogy mint a múltkori alkalommal csak felzaklattam volna őket. Szóval inkább kussba maradtam.
-Alec küldött neked valamit.
-Mi?-kérdeztem fájdalmasan. Iszonyúan fájt a tudat hogy elvesztettem.
-Hírek szerint beállt a Hiltonok közé. De mivel  Katherinenek nem  viszonozta érzéseit rávette az apját hogy öljék meg.
-Katherine?-kérdeztem összehúzott szemekkel.
-Damon lánya.-húzta meg vállát Josh.Én meglepődtem.
-De mivel baráti kapcsolatba került egy Hiltonnal akinek később kiderült még régebben megmentette Alec az életét eljuttatta hozzánk ezt az üzenetet.-mondta David
-Megkaphatnám?-kérdeztem puszta kíváncsisággal.
-Természetesen.-nyújtotta Josh felém. Egy gyönyörű nyaklánc volt az. A nyakláncom swarovski kőböl kirakva egy lakat és mellette egy szívecskés kulcs. Megfordítottam és a lakat hátulján volt egy kis szöveg belegravíroztatva:
-"Vigyázz a szívemre,itt hagytam neked."-olvastam fel hangosan. A szívem összeszorult hiányától.

-Köszönöm-mosolyogtam Katyre. A mosolyom nem volt valami meggyőző sőt a szomorúság még egy vaknak is felfedező lehetett volna.
-Semmiség. Alec szeretett.-suttogta meggyötörten neve hallatán.
-És itt a levél.-adta oda Josh a levelem.
-Köszönöm-mosolyogtam majd megöleltem.A fülébe csak ennyit suttogtam:"Mit kezdenék én ti nélkületek. Márcsak anyék hiányoznak." Tudtam hogy mindneki halja de attól még belesttogtan fülébe. Josh,David,Mark és az én arcom egyszerre eltorzult.
-Na mi kimentünk. Hadd olvasgasd csak.-moslyogtak szomorúan majd intetek a többieknek. Mind egyszerre  felállt és az ajtó felé vették az irányt.
-Katy?-kérdeztem félve.
-Igen?-fordult meg.
-Itt maradnál velem?-kérdeztem félve ismét.
-Természetesen-mosolyogott.- Amúgy is még én sem olvastam Alec levelét.-húzta ki a farzsebéből egy papírt.Leüllt melém és nagy nehezen kinyitotta a kis papaír lapot amibe ez állt:




Na ennyi volt.
És ne felejtsétek minél több komi annál hamarabb friss ;)

16.fejezet-"Azt kívánom bárcsak léptem volna akkor. Bárcsak mondtam volna hogy,szeretlek. De nem tettem és most el kell viselnem mindazt amit a hiányod okoz."

Na hát meg is jöttem vele. Ha valaki nem olvasta elment az áram nálunk és azért nem raktam fel a megígért időpontban. 

De most itt vagyok :). A végén vannak képek a fejihez. Nézzétek meg : D. Azért remélem kifejtitek véleményeteket majd :). Jó olvasást : D.

Zene a fejihez ( ajánlott közbe ezt hallgatni : D ) :

Nina szemszög:

Alec 1 éve eltűnt. Azóta sok minden változott. Bánatomat általában gyilkolásba éltem ki. De ez se segített, csak rosszabb lett. Az alatt az 1 év alatt mindennap eszembe jut hogy,akkoriban nem akartam bevallani magamnak hogy, szeretem  és most amikor kitudja él-e még akkor jövök rá hogy,mióta megismertem azóta szeretem. Szánalmas vagyok.-sóhajtottam fel gondolatban.
-Nina-jött be az szobámba Cameron.
-Helló Cam-néztem fel.
-Te meg mit csinálsz?-állt elém karba tett kézzel.
-Bámulnám a falat ha nem állnál elém.-mondtam bosszankodva.
-Jól van na,akkor nem zavarok.-indult kifele.
-Cameron várj! -ragadtam meg kezét majd feltámaszkodtam. Ő kérdőn nézett rám.
-Sajnálom. Csak tudod nagyon nehéz most nekem.-sóhajtottam fájdalmasan.
-Megértem. És én bocsi nem kellett volna megsértődnöm.-mosolyodott el majd megölelt.-Min gondolkoztál?-eresztett el.
-Semmin.-ráztam helyeslően a fejem.
-Alecen?-kérdezte félve. Neve hallatán megborzongtam.
-Annyira hiányzik.-borultam le a földre majd éreztem ahogy a sós cseppecskék szúrják a szemem és utat engednek maguknak.Cameron felkapart a földről majd az ágyra ültette.
-Shhh...Nina...minden rendbe lesz.-simogatta hajamat.
-Minden rendben?-ment fel nálam a pumpa.-Alec ki tudja hogy,meghalt-e vagy él még fogolyként vagy bujdosóként. Akárhogy számítjuk mind a két lehetőség fájdalmas. És én...gyilkolásba fektettem bánatom. Vámpírrá válásom azt hiszem 5 éve után feladtam az emberi vért. Én voltam az aki Alec szerint olyan nagy önuralma van és bármit tehetnének nem oltanék ki emberi életeket. És tessék. Most egy hideg vérű gyilkos vagyok.-ordítottam de a végén hangom elcsuklott és újra sírva Cameron karjai közé vetetem magam. Ilyenkor rossz hogy, emberi fonások vannak bennem és tudok sírni.
-Shhh...Nina. Tudom hogy nehéz.-simogatta ismét hajam Cam és a karjai közé vont.
-Sajnálom -suttogtam.
-Nincs mit.-mosolygott.- Na ide figyelj-emelte fel fejem és a szemembe nézett.-Tudom hogy,nagyon nehéz,de ezzel hogy,sírsz és magadat okolod és szenvedsz nem hozod vissza őt.-nézett szemeimbe határozottan.-Inkább törődj azokkal akik szeretnek téged. Mi itt vagyunk neked Nina. Én is szeretlek.-mosolygott
-Én is szeretlek Cameron.-mosolyogtam és apró puszit hintetem arcára.


Katy szemszög:

Csak reménykedni tudok hogy, Alec még él. Habár ha él is attól még borzalmas lehet neki. Ez a tudat szomorít. Sose gondoltam hogy, Alec egyszer itt hagy. Hisz nélküle nem maradt senkim. A szerencse viszont az hogy, Cameron itt van nekem és tartja bennem a lelket.Már egy ideje bevallottam magamnak hogy,szerelmes vagyok Cameronba de nem merem bevallani neki-hagytam abba gondolkozás menetem.Majd gardróbom felé siettem. Kikerestem egy lenge sárga felsőt és egy fekete,rózsaszín alapú szoknyát. A pólót belegyűrtem szoknyába és jobban felhúztam. Kerestem hozzá egy arany,fekete cipőt és felhúztam. Felvettem egy csillagokkal díszített nyakláncot és azt a karkötőt amit még Alectól kaptam. Majd egy kis sminket felkentem és egy leheletnyi parfümöt fújtam magamra. Kilépve a szobámból egy mű mosolyt vettem fel és elindultam Nina szobája felé. Már épp kopogtam volna amikor megcsapta fülem beszélgetés hangja:
-Szeretlek Nina-mondta Cameron magabiztosan és a hangjából illetve mosolyogva. A szívem összeszorult. De tovább hallgatóztam mert lehet csak az ördögöt festem a falra.
-Én is szeretlek Cameron-szólalt meg Nina boldogan és hallottam ahogy valamelyik megpuszilja a másikat. A szívem összeszorult és hatalmas méreg gyűlt össze bennem.Legszívesebben bementem volna és megmondtam volna nekik a magamét. De nem tettem. Azt hittem hogy, azok után hogy,elvesztetem a testvérem nem lehet rosszabb. De tévedtem. Hihetetlen fájdalom járt át hogy,a testvérem drága kis "szerelme"-idéző jelbe mert nem tudták egymásról mit éreznek-és az általam szeretett személy bent hemperegnek. Ideje mennem mert van egy olyan sejtésem hogy,ebből csók lesz. A szememet szúrták a nem létező könnyek és visszavonultam a saját szobámba.

Cameron szemszög:

-Én is szeretlek Cameron.-mosolygott Nina és egy apró puszit ejtett arcomra.-És köszönöm.-mosolygott.
-Ugyan már. Mire való egy barát?-mosolyogtam legjobb barátomra. mert elmondhatom mióta megismertem Ninát a legjobb barátommá nőtte ki magát.
-Erre.-lökött oldalba és nevetni kezdet. Olyan jó volt látni hogy,végre szívből nevet.-És mi a helyzet Katyvel?-emelgette szemöldökét.
-Semmi mi lenne?-beszéltem gyorsan és idegesen felkacagtam.
-Jaj Cam. Ne tetted ezt nekem itt. A vak is látja hogy,szeretitek egymást.-mosolygott és viccesen emelgette szemöldökét.
-Dehogyis Nina. Rémeket látsz. Csak nagyon jó barátok vagyunk.-túrtam idegesen hajamba.
-Igen...nagyon jó barátok-emelte ki a "nagyon" szót.
-Mondom csak barátok vagyunk.-bólogattam helyeslően.
-A vak is látja Cameron.-mosolygott- Na ide figyelj. Ne kövesd el azt a hibát amit én,oké? Én nem léptem és látod hogy,most szenvedek. Mit veszíthetsz? Szerintem ő is viszont szeret,ha meg nem akkor legalább megtudod. Én azt kívánom hogy, bárcsak oda vitt volna a bátorságom hogy,elmondjam neki mit érzek még ha ő nem is viszonozta volna.-beszélt komolyan és fájdalmasan egyszerre Nina. Majd bíztatóan elejtett egy fanyar mű mosolyt.
-Igazad van! Szeretem őt.-pattantam fel-Nem bánod ha....?-beszéltem idegesen de ő félbeszakított.
-Menj csak.-mosolygott.
-Köszönöm-mosolyodtam vissza.
-Mire valók a legjobb barátok?-kuncogott fel.-Na de menj már és aztán mindent elmesélni-mosolygott szívből.
-Majd jövök és oké. Szia.-köszöntem és kisiettem. Hallottam ahogy Nina mond még egy "sok sikert" meg egy "szia"-t és neki iramodtam Katy szobája felé. Bekopogtam.
-Tessék.-nyitotta ki az ajtót. Gyönyörű volt. Szememet megragadta a csuklóján lévő karkötő amit Alectól kapott. Mindennap felveszi.
-Bejöhetek?-néztem fel mosolyogva szemeibe. De ekkor szembesültem a lenéző és dühös de mégis szomorú pillantásával.Ő nem szólt semmit csak kijjebb nyitotta az ajtót. Én bementem és megálltam neki háttal.
-Mit akarsz?-szólalt meg hátam mögül. Én megfordultam és láttam ahogy lenézően méreget. Egy kicsit összezavart a pillantása hisz nem tudom miért néz így.
-Csak...mondani szeretnék valamit-nyeltem egy nagyot
-Halljuk-nézett az órára.
-Tudod rég elakartam már ezt mondani de nem volt merszem.-sóhajtottam. Gyerünk Cameron,menni fog! Szemem előtt leperegtek Nina szavai: "Na ide figyelj. Ne kövesd el azt a hibát amit én,oké? Én nem léptem és látod hogy,most szenvedek. Mit veszíthetsz? Szerintem ő is viszont szeret,ha meg nem akkor legalább megtudod. Én azt kívánom hogy, bárcsak oda vitt volna a bátorságom hogy,elmondjam neki mit érzek még ha ő nem is viszonozta volna." Ez új erőt adott és kimondtam- Én...szeretlek.-sóhajtottam.Ránéztem Katyre akin elsőnek a boldogság hulláma suhant át majd a meglepődőtség. Aprón megrázta fejét és újra az a lenéző pillantás fogadott.
-Aha persze...mond csak minden lányt így akarsz levenni a lábáról? Hát,nagyon nem jön be.-szűrte lenézően fogai között. Nekem fogalmam sincs mire értette.
-Mi van? -kérdeztem értetlenül és összeráncoltam szemöldököm.
-Hallottad. Menj innen. Nekem nem kellesz.Menj N...-mondta szemrehányóan és ki tárta nekem az ajtót. A szívem összeszorult és a bánat elemi erővel zúdult rám.
-N?-ráncoltam szemöldököm.
-A....a...nagy büdös francba.-mondta határozottan és zavarodottan egyszerre.
-Tudod mit? Nem értem miért vagy cinikus. De nem is érdekel. Én tényleg szeretlek de ha ilyen vagy inkább nem kell az egész. Na csá.-húztam el onnan. Még vissza nézve láttam Katy meggyötört és meglepődött arcát majd dühösen becsapta az ajtót. Most nem volt kedvem vissza menni Ninához hanem inkább bevetettem magam a városba áldozat után kutatva.

Nina szemszög

Remélem Cameron sikerrel jár. Legalább ha én már nem lehetek boldog akkor Katy és Cameron legyen az.
-Szia Nina.-jött be a szobámba Anna.
-Szia. Mi járatban?-mosolyodtam.
-Hűha. Milyen rég láttalak mosolyogni. De jól áll.-mosolyodott el.
-Hát igen elég régen.-húztam el a szám.
-Tudom hogy,hiányzik. elhiheted nekünk is. De a szomorúsággal nem hozzuk vissza őt.-sóhajtott szomorúan. én viszont örültem hogy, nem mondta ki a nevét.
-Igen. Na de még nem válaszoltál. Mi járatban?-mosolyodtam el újra.
-A tesóid hívatnak. Aztán elmehetnénk eggyüt vásárolni. Mit szólsz?-lelkesedett.
-Szuperül hangzik.-lelkesedtem én is. Szerettem vásárolni de nem szoktam túlzásba vinni.
-Ugye? Na de kapj fel magadra valamit. -mosolyodott el. Én gyors a gardróbom felé vettem az irányt és keresgélni kezdtem. Elővettem egy fekete cica nadrágot és hozzá egy hosszabb flitteres pólót. Felhúztam hozzá egy sötét kék magassarkú cipőt majd  egy fekete gyűrűt és egy színes kövekkel kirakott karkötőt.Kikerestem egy fekete táskát és beleraktam a pénztárcám és a telefonom.
-Ezt még vedd fel hozzá.-vett ki egy fekete masnis hajráfot Anna. Elővettem egy szem ceruzát és kihúztam szemem. Többet nem igazán fordítottam a sminkelésre. Csak fújtam magamra egy kis parfümöt és kifésültem hajam. Anna elővett egy bordó körömlakkot és kifestette körmöm. Nem nagyon szerettem az ilyen rikító körömlakkokat de most inkább ráhagytam.
-Na mehetünk is.-mosolyodott el.-Gyönyörű vagy.-mért végig.
-Köszi.Te se panaszkodhatsz.-mosolyodtam és végig mértem. Egy lenge feliratos zöld póló volt rajta és egy cső nadrág na meg egy zöld topánka.
-Köszi.-mosolyodott el.-Felség-kuncogva hajolt meg és nyitotta ki nekem az ajtót. Én elhúztam a szám a "felség" szóra.
-Ne nevezz így-néztem rá komolyan de a végén elnevettem magam.
-Nem értem mit vagy úgy oda. Én például szeretném ha hercegnő lehetnék-mosolyodott el.
-Hidd el nem olyan jó. Mindig meg mondják mit csinálj és mit nem. És hülye hercegnős ruhákba kell bújnod. De most nem érdekel. A 3 mester most úgy sincs itt és a testvéreim meg maximum leszidnak. Kivéve Josh. Neki tetszik az ilyen viselet-kuncogtam el magam. Vámpír sebességgel lesiettünk. Anna a helyére lépett én meg leültem a trón székemre.
-Húgom nagyon csinos vagy. Olyan...modern.-húzta a végén össze szemöldökét Mark. David helyeslően bólintott.
-Haladnunk kell a korral és köszönöm bátyám.-mosolyogtam.
-Igazad van.-bólintott helyeslően Josh.
-No csak,no csak végre mosolyog-mondta szívből jövő mosollyal David.
-Igen. Cameron rávilágított hogy, a szomorúságommal nem hozhatom vissza Alecet.-neve hallatán összeszorult a szívem. Ránéztem Katyre akin ugyanezek az érzelmek suhantak át. Katy is rám nézett és szemében csalódotság és lenézés is csillogott. Nem értetem miért de majd kiderítem.-És hogy,inkább törődjek azokkal akiket szeretek és szeretnek.-mosolyodtam el és hálás pillantás vetettem Cameronra aki egy kicsit szomorúan de viszonozta mosolyom. Ajjaj...akkor biztos nem úgy mentek a dolgok Katyvel.-szomorodtam el.
-Köszönjük Cameron.-mosolyodott el Mark. De látszott rajta hogy,ideges valami miatt.
-Na de miért is hivatattok?-tértem a lényegre.Testvéreim egymásra néztek és nagyot nyeltek. Ajjaj mi lehet az amit nem mondanak el. De ahogy látom csak rossz hír lehet.
-Katy kérlek lépj elő-szólalt meg Josh de hangja a végén elcsuklott.
-Felségek-hajolt meg.
-Katy....Nina...-nyelt egyet fájdalmasan.
-Igen?-szóltunk egyszerre.
-Alec meghalt-szólalt meg keserűen. A teremben megfagyott a levegő. Még a légy zümmögését se lehetett hallani. Mindenki sokkolva próbálta felfogni a hallottakat. A vámpírok nagy része könnyek nélkül sírni kezdett. A legnagyobb meglepetés az volt hogy, Cameron,Marcus és Jackson is. Talán a legrosszabbul Katy fogadta a hírt. Ő ordibálva könnyek nélkül sírt. Gondolat menetemből az zavart meg hogy,éreztem ahogy a könnyek javába csorognak le arcomról. Meghalt. Még csak most fogtam fel a jelentését. Nincs többé. Elveszítettem őt. Soha többé nem hallhatom hangját,soha többé nem láthatom ahogy mosolyog,soha többé nem érezhetem mennyei illatát. Meghalt és vele a szívem is. Az utolsó emlékem az volt hogy, közelítek a föld felé és két szót suttogok: "Sajnálom" és "Szeretlek" majd a sötétség. Tudtam hogy,vége.


Nina ruhája:



Katy ruhája:






Katy szobája:




És a már elfelejtetéttek xD . Nina szobája:

Visszatérés :)

Na hát a szünet után újra jelentkezem : D. Sajnálom hogy, így "eltüntem". Azért rakom zárójelbe mert a többi blogon meg lehetett találni de ide nem volt ihlet és ahogy láttam visszajelzés se szóval szünetetltetem. De ezeket ti már mind tudjátok szóval nem magyarázkodom. A lényeg hogy,van ihlet és végre újra önbizalmam ahhoz hogy,folytassam.
És most a legfontosabb: Nagyon köszönöm akik türelmesen vártak hogy, hajlandó legyek írni és nem hagyták el a blogot. Tényleg nagyon köszönöm. Nem tudom hogy háláljam meg :) Ha van ötlet akkor szóljatok xD.


Ma fent lesz a 16.fejezet. Remélem a fejik iránti izgalom még meg van :) és remélem kapok komikat is :D. Na de nem ragozok hanem inkáb megyek írni a fejit :).


Millió puszi.:ElenaBells 

Új blog

Na szóval arról lenne szó hogy ismét új blogot nyitottam. Épp meséltem Flóónak hogy szeretnék egy -na nem mondom el milyen blogot mert lelövöm a poént xD- és ő mondta hogy szívesen segít szóval megkockáztatva megcsináltuk : D. Nagyon örülnék ha benéznétek, írnátok a bevezetőhöz vagy ha tetszik akkor rendszeres olvasók lennétek : D.

Link: http://theglance-elenabellsandfloo.blogspot.com/

Millió puszi.:ElenaBells

4.díj

Tudom hogy szünet van de: Kaptam 2. díjat és ezt gyors megosztom veletek :D

Na szóval az 1. díjat köszönöm szépen : GrétaCullen -nek. A 2.-at meg egy kedves idegentől kaptam aki azt mondta h lehet h nem blogeres de szeretné átadni és megkért h küldjem át olyan embereknek akik szerintem megérdemlik.

Na szóval a díjak:

1.díj 

2.díj 

Akiknek küldöm:

Alicia: http://painalicia.blogspot.com/

flóó [ nessie ] és Lynii /Alicee/: http://aliceflo.blogspot.com/

Vivi: http://viviblogja-vivi.blogspot.com/

Lilien: http://robibabaeste.blogspot.com/

Cukorkaa: http://cukorkaa-blogja.blogspot.com/

Hát ennyi lenne most. Mind a 2. díj a tiétek :D

Ui.: Ha valaki szeretné viheti a 2.-at de írja ki h kitől kapta.

A Frissről időpontot nem mondok csak annyit h nagy fordulópont lesz majd benne. Remélem azért ez a kis szünet miatt nem veszítelek el titeket rendszeres olvasókat.