Igen itt vagyok és élek xD. Tudom hogy nagyon sokat késtem és nem akarok kibújni előle. Az okát azért mégis elmondom : Ihlet hiány majd egy kis családi gond ami eléggé kiborított :S. Na de befogom...olvassátok. Jó olvasást =D.
Nina szemszög
-Miért történik ez velem? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?-kérdeztem halkan magamtól könnyeimen keresztül.
-Nina?-szólt oda Rosalie
Rosalie szemszög
-Nina?-szóltam oda a síró lánynak. Megsajnáltam.
-Ó...Rosalie,szia-törölte le a könnyeit
-Szia. Leülhetek?-kérdeztem félve
-Persze. Gyere-ütögette meg maga mellett a helyet.
-Köszönöm...hercegnő-mondtam hatalmas vigyorral az arcomon a "hercegnő" szónál.
-Pff...-mosolygott most már ő is-Csak Nina
-Igenis-hajoltam meg.
-Rosalie!-lökött játékosan oldalba
-Oké,oké abba hagytam-nevettem fel-Nina kérdezhetek valamit?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Persze-mosolygott
-Alec miatt sírtál?-kérdeztem félve.Erre Nina arcáról is lefagyott a mosoly.
-Nem!-vágta rá nemes egyszerűséggel. Ja én meg a húsvéti nyuszi vagyok.
-Nina! Ne hazudj! Tudom hogy miatta.-mondtam megértően
-Igen...nem értem az egészet-sírta el magát. Én gyengéden átkaroltam.
-Szerelmes vagy-mondtam egyszerűn
-Dehogy!-hajtotta fel vállamról a fejét
-De Nina! Szerelmes vagy belé.És ő is beléd.-mondtam meg a biztosat
-Tessék?-emelte fel fejét vállamról.Csodálkozó,csillogó szemekkel találtam szembe magam.
-Igen Nina. Tudod én már elég régen ismerem Alecet és Katyt. Én már rég itt voltam amikor ők bekerültek-magyarázkodtam.
Nina szemszög
-Aha...-haraptam alsó ajkamba-Tudom hogy illetlenség ilyet kérdezni de akkor te hány éves vagy? És Alec és Katy?-kérdeztem szemöldök ráncolva. Rosalie halkan felnevetett.
-Én 193 éves vagyok. Alec és Katy 122 évesek. Tudod amikor idekerültek Alec nagyon szenvedett...nem kart vámpír lenni. Katy viszont ellentétben nagyon jól érezte magát vámpírként és hamar belejött. És egyszer azon kaptam magam hogy a kétségbeesett,mindig szomorú nevetgélve,vörös szemekkel jön velem szembe a folyosón. Elhiheted hogy meglepődtem. Másnap szembesültem vele milyen vérszomjas Alec. Mondhatni megrémültem tőle. A szeme ahogy felnézett csakúgy szikrázott, az arca huncut mosolyra húzódott a szája vérrel elmosódott. Éreztem ha nem megyek el képes és megöl.Imádta az erejét. Imádta embereken,vámpírokon de főleg vérfarkasokon használni. Mint ha teljesen más ember...vagyis vámpír lett volna.-nézett üvegesen a semmibe.
-Mi a képessége?-kérdeztem az épp extázisban lévő Rosaliet.
-Nem mondta...nem láttad?-érte egy kisebb sok
-Nem. Rosalie. Már tényleg kíváncsi vagyok mi lenne az. Mindenki erejét tudom csak az övét nem. Miért olyan veszélyes?-kérdeztem tényleg nagyon kíváncsian.
- Az már rég volt Nina...Alec nem szereti most már a képességét és ha teheti nem is beszél róla. Szerintem ezért nagyon nem fényezte előtted.-mondta rejtélyesen. Vagyis számomra nagyon úgy hangzot.
- Mi történt?-kérdeztem kíváncsian. Erre Rosalie csilingelően felkacagott.
-Mi ilyen vicces?-kérdeztem mosolyogva
-Semmi...csak ahogy mondtad "Mi törént?"-megint felkacagott.-Elég vicces arcot vágtál-mosolygott úgy hogy még egy fogkrém reklámba is megirigyelték volna.
-Ó...értem. De ne térj el. Mond...-mondtam most már komolyan.Rosalienak lefagyott az arcáról a mosoly.
-Nina...ne akard tudni...kérlek-mondta könyörgően.
-Rosalie mond.
-Nem
-Rosalie nem szeretem ezt használni de...királyi parancs-mondtam fintorogva a "királyi parancs" szavakat
-Nina...kérlek
-Nem Rosalie. Szeretném tudni miért változott meg Alec. Miért lett vérszomjasból ilyen? És egyáltalán hogy változott át vérszomjassá? Mi a képessége? És milyen dolog történhetett amit én nem szeretnék tudni? mond Rosalie!-mondtam határozottan
-Látom kijött belőled a vezér egyéniség-próbált terelni
-Rosalie. Ne tereld el!
-Kb. 100 évvel ezelőtt Alec még vérszomjas volt. Az ok amiért olyanná vált egyszerű:vámpír. És mint majdnem minden vámpírnak a vér a legfontosabb. Alec is ebbe a csapdába esett. Hogy mitől változott meg?-tette fel a költői kérdést. Én csak aprót bólintottam.-Volt egy vérfarkas lány...Mandy. Mandy még akkor nem tudta mi is. és idejött Londonba. Mandy csinos lány volt-"csak azt ne mondja hogy Alecnek megtetszett. Kérlek csak azt ne."könyörögtem magamnak. Hogy kinek, Nem tudom. Talán valamiféle felső hatalomnak..talán. Nem tudom.-Aleccel épp a szokásos járőrözésen voltunk. Általában nem küldtek ki soha de most azt parancsolták hogy menjek ki Aleccel. Erős nő voltam akkor is.De néha egy erős nő is félhet. Én féltem...féltem Alectől. Egyszerűen megrémisztett a tudat hogy egy rossz szó és akár meg is ölhet. Féltem az erejétől...tőle. Amikor egy éles visítozó hangot hallottunk. Egy sikátorból jött. Alec egyből megnézte mi a helyzet. Mandy ott ült a földön a feje betörve de még éppen eszméleténél és egy részeg pasas aki megakarta erőszakolni. Alec elhajtotta a pasit de nagyon nem bírta a vér szagát. Én még türtem de Alec...kiborult. A lány vörös szemünk alapján és gyorsaságunk miatt tudta hogy nem vagyun kemberek és életért könyörgött. Alec akkor gy szólt "Nem fog fájni" és elkezdte kínozni majd megharapta. Attól a naptól kezdve Alec teljesen megváltozott. Gyötörte a tudat hogy milyen is. A részleteket nem tudom hogy pontosan hogyan de azóta Alec teljesen más lett.-fejezte be Rosalie. Alec? H-hogy ilyen kegyetlen? Nem hiszem el. Egy dolgot tudok: sok mindent nem tudok még Alecről.
Alec szemszög
Ha eddig azt hittem hogy a Stewartok a létezés legkegyetlenebb teremtményei akkor óriásit tévedtem.Az Olaszok sokkal rosszabbak.
-Alec-hallottam egy éles kis nyávogó hangot...Kathleen. Az arcomra erőltetve egy mosolyt fordultam meg:
-Igen?-próbáltam kedves lenni...ami őszintén szólva nagyon nehezemre esett.
-Apám hivatt...remélem tetszeni fog..én intéztem-tekergette szőke haját.
Stewart utáló Alec énemet". Vajon most Nina mit csinálhat? Lehet hogy...hagyd abba Alec. Már megint róla gondolkozol. Mi van velem? Mi ez az érzés? Á én már semmit nem tudok. Viszont három dologban biztos vagyok:
1.Nagyon hiányzik Nina.
2.Ha megtudják hogy "beálltam" a Hiltonokhoz csalódni fognak bennem. És teljesen megértem.
3. Akármennyire is akarom nem mondhatom el mire készülök...senkinek.
Hát ennyi volt. Remélem tetszett. És mégegyszer bocsánat a csúszásért. Nagyon kérlek titeket kommizattok.
Mindenkinek boldog új évet kívánok. A frissel kapcsolatban: nincs ihlet :( sajnálom..de nincs. Azért igyekszem. Csak ennyit szerettem volna. És mégegyszer: Mindenkinek piában gazdag új évet kívánok. xD
Sziasztok. Itt a karácsony amit gondolom már ti is észre vetetek xD.
Ezúton kívánok mindenkinek boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet.
Nem tudtam mit adhatnék nektek és még mindig nem tudom. Sajnos :(. Ezért csak pár képet hoztam:
Cuki cica. Nem? Szerintem igen. Na mind1.
:D
Mondtam már párszor xD.
Cuki kutya..szerintem. :) Mondjuk nekem melyk nem az?xD
Nah elég a képekből.
Utoljára: Boldog karácsonyt mindenkinek.
Puszi: ElenaBells
Sziasztok. Igen élek még. Nagyon sajnálom hogy így eltüntem és hiún igérgettem. De most itt vagyok és megjöttem a frissel.
Miranda szemszög
Épp a mesterhez sietek hogy elmondjam a nagy hirt hogy Alecet feltehetőleg könnyen magamhoz tudom láncolni. De nem tudok másra gondolni csak is Alecra. Mármint...nem úgy. Nem érzek iránta semmit. Nem tudom hogyan de azt hiszem hogy Alecet valahonnan már ismerem...de honnan ?
- Mester-lléptem be a terembe
- Ó Miranda, na szóval mesélj..mi volt?-húzódott kaján vigyor a szájára.
- Azt hiszem hogy magam köré tudom csavarni-hajtottam le a fejem
- Ezt csodás de...csak azt hiszed ?-váltoot át a mosolygós kis fiu álarcából az igazi arcáva: gonosz,kegyetlen,önimádó és hataloméhes.
- Mármint biztos vagyok benne-hazudtam
- Szedd össze a gondolataid Miranda ! Mi van ha egyszer Alec is észreveszi hogy igazából csak kihasználjuk? Hm? Elmondom én. Én elveszítek egy nagyon értékes vámpírt te meg meghalsz.-ordibált magából kikelve.
- Sajnálom és igérem nem fog előfordulni- hajoltam meg.
- Remélem is- szűrte a fogai közt.- Szóval Miranda akarstz még valamit? -tért vissza a kis álarcába.
- Mester? Kérdezhetek valamit?
- Persze drágám kérdezd csak -mondta mézes mázosan.
- Véletlenül nem lehet hogy ismerem én Alecet régebről is ?-kérdeztem félve.
- Nem. Én mentettelek meg a farkasoktól és én tudtam meg az egész életed és sehol se merült fel benne Alec-mondta ridegen. Igaza van. Nem áltam volna be ebbe a hülyeségbe ha nem tartoztam volna neki hálával.
- Igen is-hajoltam meg majd az ajtót megcélozva elindultam.
-Miranda várj!-szólt utánam Victoria.-Menj fel Alechez. Biztos egy kis társaságra vágyik-mosolygott ravaszul
- Igenis-mosolyogtam bárgyún. Majd elindultam.Komolyan hogy menthetett meg ez a hárpia és Damon. Egyszerűen nem értem meg hogy hogy szorulhatot ezekbe annyi könyörületesség hogy megmentsenek amikor két szemel láttam mennyire nem érdeklik őket az emberek sorsa és hogy mennyire lenézik őket. Mire feleszméltem már Alec ajtajánál találtam magam. Iledelmesen bekopogtam.
- Szabad-mondta Alec. Ez jó alkalom hogy tapogatózhassak.
- Alec,szia -mentem be majd magam után zártam az ajtót.
Alec szemszög
Épp az ideiglenes szobámba ülök és gondolkodom. Hogy min? Ninán és ezen az egészen. Kezdem megbánni hogy belementem ebbe a bolondségba. De már ezt úgyse fordíthatom vissza. Sajnos. Elmélkedésemből halk kopogás ébresztett ki.
- Szabad-szóltam ki. A kopogó még egy percig várt majd benyitott. Az a lány állt ott akit küldtek hogy az ujja köré csavarjon.
- Alec, szia- jött be majd maga után bezárta az ajtót. Ebből még nem fog semmi jó kisülni.
- Mit szeretnél ? -erőltettem egy hatalmast vigyort a képemre.
- Beszélgetni-mondta. Én erre látványossan elszomorodtam. Ha tudná hogy mennyire örülök annak hogy csak beszélgetni akar.
- De majd azután...-harapta félbe a mondtatot. Ajaj. Ettől féltem.
- Rendben ülj le-paskoltam meg magam mellett a helyet.
- Amúgy még be se mutatkoztam Miranda -nyujtotta a kezét. Miranda. Miranda?
- Miranda hogy változtál át? -muszály megbizonyosodnom róla hogy ő nem az a Miranda.
Miranda szemszög
- Miranda hogy változtál át ? -vágott nagyon illyedt arcot Alec.
- Hát tudod farkastámadás. Majd Damonék megmentettek én késöbb nőttem és amikor betöltöötem 18 életévemet megharapott egy vámpír. Majd hálám jeléűl eljöttem beállni a seregbe-mondtam. Erre Alec még feszültebb képet vágot.
- Mi volt a emberi neved ? -figyelte idgesen a falat.
- Miranda Black-mondtam a régi emlékek feltörvén szomorúan.
- Miranda Black ?
- Igen
- Miranda. Nem Damonnék mentetek meg. Damonék megölni akartak. Én mentettelek meg.- mondta ridgen. Várjunk. Mi van ? Akkor ő az aki megmentett engem. Ezt ki is deríthetem.
- Add a kezed
- Mi? Miért? -vonta össze szemöldökét
-Csak add-vettem el én. A szemem előtt lebegtek azok a képkockák ahogy Damonék rám uszítják a farkasokat és Alec hirtelen beugrik és fut velem. De a farkasok követnek. Majd engem biztonságba helyezve egölte a farkasokat. Majd amikor már biztonságba voltam becsengetett egy házhoz és mire kinyithatták volna az ajtót ő ott hagyott engem. A képkocka végett ért.
- Akkor te..? -nem tudtam mit mondani a meglepődötségtől
- Igen én mentettelek meg Miranda.- nézett mélyen a szemembe.
Cameron szemszög
Nina elfutott Katy meg utána rohant. Katy. Állj Cameron már megint róla álmodozol.. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. A mosolya a szeretett teli arca, ahogy rámnéz azt érzem hogy a rég rideg szivem újra dobogni kezd és ölni tudnék a pillantásáért.
- Cameron ne ábrándozz4 Mnetsük meg Alecet! -futott be Nina a szobámba Katy az oldalán.
- Mi van? Tudjátok hol van Alec? -néztem rá az értetlen de mégis boldog Katyre.
- Igen. Hallod Cameron. Ne ábrándozz,gyere! Meg kell mentenünk Alecet.
Nina szemszög
Igen! Most már semmi sem akadályozhat meg abban hogy megmentsük Alecet.
- Nina várj! Kisérett nélkül sehova se mész- tört be az ajtón Josh. Talán elkiabáltam.
- De... -elenkeztem volna
- Semmi de..nem engedlek el és kész. Várj kint mi addig össze szedjük a csapatot-kordinátolt Josh.
- Rendben -adtam be a derekam majd ballagva kimentem az ajtón le a kertbe. A kertben csend honolt. Itt az agyam mondig kitisztul. Egy padot megcélozva leültem majd a fejem hátradöntöttem és néztem a kék eget. Valyon Alec most hogy van ? És miért érdekel engem az hogy Alec hogy van ? Nem tudom miért de már nem vagyok annyira biztos benne hogy csak barátként tekintek rá. Még magamnak se tökéltem be hogy szerelmes vagyok Alecbe. Szeretem Alecet. De nem hiszem hogy ezt valamikor is elmondhatnám neki.
Sziasztok tényleg nagyon sajnálom hogy ma nem tudtam frissel szolgálni. Az oka az hogy a gépünk sajnos elromlott és nem olyan rég tudtuk megcsinálni...ráadásul tanulnom is kellett. Nem igérgetek inkábba azt mondom hogy sietek amint csak tudok.
Tényleg nagyon sajnálom *-*
Sziasztok igen még élek. Sajnálom hogy így eltüntem. De nincs ihletem. =(. De megigérem hogy holnapra (szerda) valahogy össze hozok egy fejezetet. Szóval nézetek fel holnap a blogerre. =p
