16.fejezet-"Azt kívánom bárcsak léptem volna akkor. Bárcsak mondtam volna hogy,szeretlek. De nem tettem és most el kell viselnem mindazt amit a hiányod okoz."

Na hát meg is jöttem vele. Ha valaki nem olvasta elment az áram nálunk és azért nem raktam fel a megígért időpontban. 

De most itt vagyok :). A végén vannak képek a fejihez. Nézzétek meg : D. Azért remélem kifejtitek véleményeteket majd :). Jó olvasást : D.

Zene a fejihez ( ajánlott közbe ezt hallgatni : D ) :

Nina szemszög:

Alec 1 éve eltűnt. Azóta sok minden változott. Bánatomat általában gyilkolásba éltem ki. De ez se segített, csak rosszabb lett. Az alatt az 1 év alatt mindennap eszembe jut hogy,akkoriban nem akartam bevallani magamnak hogy, szeretem  és most amikor kitudja él-e még akkor jövök rá hogy,mióta megismertem azóta szeretem. Szánalmas vagyok.-sóhajtottam fel gondolatban.
-Nina-jött be az szobámba Cameron.
-Helló Cam-néztem fel.
-Te meg mit csinálsz?-állt elém karba tett kézzel.
-Bámulnám a falat ha nem állnál elém.-mondtam bosszankodva.
-Jól van na,akkor nem zavarok.-indult kifele.
-Cameron várj! -ragadtam meg kezét majd feltámaszkodtam. Ő kérdőn nézett rám.
-Sajnálom. Csak tudod nagyon nehéz most nekem.-sóhajtottam fájdalmasan.
-Megértem. És én bocsi nem kellett volna megsértődnöm.-mosolyodott el majd megölelt.-Min gondolkoztál?-eresztett el.
-Semmin.-ráztam helyeslően a fejem.
-Alecen?-kérdezte félve. Neve hallatán megborzongtam.
-Annyira hiányzik.-borultam le a földre majd éreztem ahogy a sós cseppecskék szúrják a szemem és utat engednek maguknak.Cameron felkapart a földről majd az ágyra ültette.
-Shhh...Nina...minden rendbe lesz.-simogatta hajamat.
-Minden rendben?-ment fel nálam a pumpa.-Alec ki tudja hogy,meghalt-e vagy él még fogolyként vagy bujdosóként. Akárhogy számítjuk mind a két lehetőség fájdalmas. És én...gyilkolásba fektettem bánatom. Vámpírrá válásom azt hiszem 5 éve után feladtam az emberi vért. Én voltam az aki Alec szerint olyan nagy önuralma van és bármit tehetnének nem oltanék ki emberi életeket. És tessék. Most egy hideg vérű gyilkos vagyok.-ordítottam de a végén hangom elcsuklott és újra sírva Cameron karjai közé vetetem magam. Ilyenkor rossz hogy, emberi fonások vannak bennem és tudok sírni.
-Shhh...Nina. Tudom hogy nehéz.-simogatta ismét hajam Cam és a karjai közé vont.
-Sajnálom -suttogtam.
-Nincs mit.-mosolygott.- Na ide figyelj-emelte fel fejem és a szemembe nézett.-Tudom hogy,nagyon nehéz,de ezzel hogy,sírsz és magadat okolod és szenvedsz nem hozod vissza őt.-nézett szemeimbe határozottan.-Inkább törődj azokkal akik szeretnek téged. Mi itt vagyunk neked Nina. Én is szeretlek.-mosolygott
-Én is szeretlek Cameron.-mosolyogtam és apró puszit hintetem arcára.


Katy szemszög:

Csak reménykedni tudok hogy, Alec még él. Habár ha él is attól még borzalmas lehet neki. Ez a tudat szomorít. Sose gondoltam hogy, Alec egyszer itt hagy. Hisz nélküle nem maradt senkim. A szerencse viszont az hogy, Cameron itt van nekem és tartja bennem a lelket.Már egy ideje bevallottam magamnak hogy,szerelmes vagyok Cameronba de nem merem bevallani neki-hagytam abba gondolkozás menetem.Majd gardróbom felé siettem. Kikerestem egy lenge sárga felsőt és egy fekete,rózsaszín alapú szoknyát. A pólót belegyűrtem szoknyába és jobban felhúztam. Kerestem hozzá egy arany,fekete cipőt és felhúztam. Felvettem egy csillagokkal díszített nyakláncot és azt a karkötőt amit még Alectól kaptam. Majd egy kis sminket felkentem és egy leheletnyi parfümöt fújtam magamra. Kilépve a szobámból egy mű mosolyt vettem fel és elindultam Nina szobája felé. Már épp kopogtam volna amikor megcsapta fülem beszélgetés hangja:
-Szeretlek Nina-mondta Cameron magabiztosan és a hangjából illetve mosolyogva. A szívem összeszorult. De tovább hallgatóztam mert lehet csak az ördögöt festem a falra.
-Én is szeretlek Cameron-szólalt meg Nina boldogan és hallottam ahogy valamelyik megpuszilja a másikat. A szívem összeszorult és hatalmas méreg gyűlt össze bennem.Legszívesebben bementem volna és megmondtam volna nekik a magamét. De nem tettem. Azt hittem hogy, azok után hogy,elvesztetem a testvérem nem lehet rosszabb. De tévedtem. Hihetetlen fájdalom járt át hogy,a testvérem drága kis "szerelme"-idéző jelbe mert nem tudták egymásról mit éreznek-és az általam szeretett személy bent hemperegnek. Ideje mennem mert van egy olyan sejtésem hogy,ebből csók lesz. A szememet szúrták a nem létező könnyek és visszavonultam a saját szobámba.

Cameron szemszög:

-Én is szeretlek Cameron.-mosolygott Nina és egy apró puszit ejtett arcomra.-És köszönöm.-mosolygott.
-Ugyan már. Mire való egy barát?-mosolyogtam legjobb barátomra. mert elmondhatom mióta megismertem Ninát a legjobb barátommá nőtte ki magát.
-Erre.-lökött oldalba és nevetni kezdet. Olyan jó volt látni hogy,végre szívből nevet.-És mi a helyzet Katyvel?-emelgette szemöldökét.
-Semmi mi lenne?-beszéltem gyorsan és idegesen felkacagtam.
-Jaj Cam. Ne tetted ezt nekem itt. A vak is látja hogy,szeretitek egymást.-mosolygott és viccesen emelgette szemöldökét.
-Dehogyis Nina. Rémeket látsz. Csak nagyon jó barátok vagyunk.-túrtam idegesen hajamba.
-Igen...nagyon jó barátok-emelte ki a "nagyon" szót.
-Mondom csak barátok vagyunk.-bólogattam helyeslően.
-A vak is látja Cameron.-mosolygott- Na ide figyelj. Ne kövesd el azt a hibát amit én,oké? Én nem léptem és látod hogy,most szenvedek. Mit veszíthetsz? Szerintem ő is viszont szeret,ha meg nem akkor legalább megtudod. Én azt kívánom hogy, bárcsak oda vitt volna a bátorságom hogy,elmondjam neki mit érzek még ha ő nem is viszonozta volna.-beszélt komolyan és fájdalmasan egyszerre Nina. Majd bíztatóan elejtett egy fanyar mű mosolyt.
-Igazad van! Szeretem őt.-pattantam fel-Nem bánod ha....?-beszéltem idegesen de ő félbeszakított.
-Menj csak.-mosolygott.
-Köszönöm-mosolyodtam vissza.
-Mire valók a legjobb barátok?-kuncogott fel.-Na de menj már és aztán mindent elmesélni-mosolygott szívből.
-Majd jövök és oké. Szia.-köszöntem és kisiettem. Hallottam ahogy Nina mond még egy "sok sikert" meg egy "szia"-t és neki iramodtam Katy szobája felé. Bekopogtam.
-Tessék.-nyitotta ki az ajtót. Gyönyörű volt. Szememet megragadta a csuklóján lévő karkötő amit Alectól kapott. Mindennap felveszi.
-Bejöhetek?-néztem fel mosolyogva szemeibe. De ekkor szembesültem a lenéző és dühös de mégis szomorú pillantásával.Ő nem szólt semmit csak kijjebb nyitotta az ajtót. Én bementem és megálltam neki háttal.
-Mit akarsz?-szólalt meg hátam mögül. Én megfordultam és láttam ahogy lenézően méreget. Egy kicsit összezavart a pillantása hisz nem tudom miért néz így.
-Csak...mondani szeretnék valamit-nyeltem egy nagyot
-Halljuk-nézett az órára.
-Tudod rég elakartam már ezt mondani de nem volt merszem.-sóhajtottam. Gyerünk Cameron,menni fog! Szemem előtt leperegtek Nina szavai: "Na ide figyelj. Ne kövesd el azt a hibát amit én,oké? Én nem léptem és látod hogy,most szenvedek. Mit veszíthetsz? Szerintem ő is viszont szeret,ha meg nem akkor legalább megtudod. Én azt kívánom hogy, bárcsak oda vitt volna a bátorságom hogy,elmondjam neki mit érzek még ha ő nem is viszonozta volna." Ez új erőt adott és kimondtam- Én...szeretlek.-sóhajtottam.Ránéztem Katyre akin elsőnek a boldogság hulláma suhant át majd a meglepődőtség. Aprón megrázta fejét és újra az a lenéző pillantás fogadott.
-Aha persze...mond csak minden lányt így akarsz levenni a lábáról? Hát,nagyon nem jön be.-szűrte lenézően fogai között. Nekem fogalmam sincs mire értette.
-Mi van? -kérdeztem értetlenül és összeráncoltam szemöldököm.
-Hallottad. Menj innen. Nekem nem kellesz.Menj N...-mondta szemrehányóan és ki tárta nekem az ajtót. A szívem összeszorult és a bánat elemi erővel zúdult rám.
-N?-ráncoltam szemöldököm.
-A....a...nagy büdös francba.-mondta határozottan és zavarodottan egyszerre.
-Tudod mit? Nem értem miért vagy cinikus. De nem is érdekel. Én tényleg szeretlek de ha ilyen vagy inkább nem kell az egész. Na csá.-húztam el onnan. Még vissza nézve láttam Katy meggyötört és meglepődött arcát majd dühösen becsapta az ajtót. Most nem volt kedvem vissza menni Ninához hanem inkább bevetettem magam a városba áldozat után kutatva.

Nina szemszög

Remélem Cameron sikerrel jár. Legalább ha én már nem lehetek boldog akkor Katy és Cameron legyen az.
-Szia Nina.-jött be a szobámba Anna.
-Szia. Mi járatban?-mosolyodtam.
-Hűha. Milyen rég láttalak mosolyogni. De jól áll.-mosolyodott el.
-Hát igen elég régen.-húztam el a szám.
-Tudom hogy,hiányzik. elhiheted nekünk is. De a szomorúsággal nem hozzuk vissza őt.-sóhajtott szomorúan. én viszont örültem hogy, nem mondta ki a nevét.
-Igen. Na de még nem válaszoltál. Mi járatban?-mosolyodtam el újra.
-A tesóid hívatnak. Aztán elmehetnénk eggyüt vásárolni. Mit szólsz?-lelkesedett.
-Szuperül hangzik.-lelkesedtem én is. Szerettem vásárolni de nem szoktam túlzásba vinni.
-Ugye? Na de kapj fel magadra valamit. -mosolyodott el. Én gyors a gardróbom felé vettem az irányt és keresgélni kezdtem. Elővettem egy fekete cica nadrágot és hozzá egy hosszabb flitteres pólót. Felhúztam hozzá egy sötét kék magassarkú cipőt majd  egy fekete gyűrűt és egy színes kövekkel kirakott karkötőt.Kikerestem egy fekete táskát és beleraktam a pénztárcám és a telefonom.
-Ezt még vedd fel hozzá.-vett ki egy fekete masnis hajráfot Anna. Elővettem egy szem ceruzát és kihúztam szemem. Többet nem igazán fordítottam a sminkelésre. Csak fújtam magamra egy kis parfümöt és kifésültem hajam. Anna elővett egy bordó körömlakkot és kifestette körmöm. Nem nagyon szerettem az ilyen rikító körömlakkokat de most inkább ráhagytam.
-Na mehetünk is.-mosolyodott el.-Gyönyörű vagy.-mért végig.
-Köszi.Te se panaszkodhatsz.-mosolyodtam és végig mértem. Egy lenge feliratos zöld póló volt rajta és egy cső nadrág na meg egy zöld topánka.
-Köszi.-mosolyodott el.-Felség-kuncogva hajolt meg és nyitotta ki nekem az ajtót. Én elhúztam a szám a "felség" szóra.
-Ne nevezz így-néztem rá komolyan de a végén elnevettem magam.
-Nem értem mit vagy úgy oda. Én például szeretném ha hercegnő lehetnék-mosolyodott el.
-Hidd el nem olyan jó. Mindig meg mondják mit csinálj és mit nem. És hülye hercegnős ruhákba kell bújnod. De most nem érdekel. A 3 mester most úgy sincs itt és a testvéreim meg maximum leszidnak. Kivéve Josh. Neki tetszik az ilyen viselet-kuncogtam el magam. Vámpír sebességgel lesiettünk. Anna a helyére lépett én meg leültem a trón székemre.
-Húgom nagyon csinos vagy. Olyan...modern.-húzta a végén össze szemöldökét Mark. David helyeslően bólintott.
-Haladnunk kell a korral és köszönöm bátyám.-mosolyogtam.
-Igazad van.-bólintott helyeslően Josh.
-No csak,no csak végre mosolyog-mondta szívből jövő mosollyal David.
-Igen. Cameron rávilágított hogy, a szomorúságommal nem hozhatom vissza Alecet.-neve hallatán összeszorult a szívem. Ránéztem Katyre akin ugyanezek az érzelmek suhantak át. Katy is rám nézett és szemében csalódotság és lenézés is csillogott. Nem értetem miért de majd kiderítem.-És hogy,inkább törődjek azokkal akiket szeretek és szeretnek.-mosolyodtam el és hálás pillantás vetettem Cameronra aki egy kicsit szomorúan de viszonozta mosolyom. Ajjaj...akkor biztos nem úgy mentek a dolgok Katyvel.-szomorodtam el.
-Köszönjük Cameron.-mosolyodott el Mark. De látszott rajta hogy,ideges valami miatt.
-Na de miért is hivatattok?-tértem a lényegre.Testvéreim egymásra néztek és nagyot nyeltek. Ajjaj mi lehet az amit nem mondanak el. De ahogy látom csak rossz hír lehet.
-Katy kérlek lépj elő-szólalt meg Josh de hangja a végén elcsuklott.
-Felségek-hajolt meg.
-Katy....Nina...-nyelt egyet fájdalmasan.
-Igen?-szóltunk egyszerre.
-Alec meghalt-szólalt meg keserűen. A teremben megfagyott a levegő. Még a légy zümmögését se lehetett hallani. Mindenki sokkolva próbálta felfogni a hallottakat. A vámpírok nagy része könnyek nélkül sírni kezdett. A legnagyobb meglepetés az volt hogy, Cameron,Marcus és Jackson is. Talán a legrosszabbul Katy fogadta a hírt. Ő ordibálva könnyek nélkül sírt. Gondolat menetemből az zavart meg hogy,éreztem ahogy a könnyek javába csorognak le arcomról. Meghalt. Még csak most fogtam fel a jelentését. Nincs többé. Elveszítettem őt. Soha többé nem hallhatom hangját,soha többé nem láthatom ahogy mosolyog,soha többé nem érezhetem mennyei illatát. Meghalt és vele a szívem is. Az utolsó emlékem az volt hogy, közelítek a föld felé és két szót suttogok: "Sajnálom" és "Szeretlek" majd a sötétség. Tudtam hogy,vége.


Nina ruhája:



Katy ruhája:






Katy szobája:




És a már elfelejtetéttek xD . Nina szobája: