18.fejezet-A levél

Na hát itt is vagyok. Siettem ahogy tudtam. Szerintem ez egy pocsék fejezet lett,de azért szeretném hallani a véleményeteket.Az esetleges hibákért bocsi. Na de nem fecsegek itt :). Jó olvasást : D

Mikor bennünket örökre itt hagyott, Arca akkor is csillagként ragyogott! Percekig egy voltam vele Még hittem, hogy rajtam múlik az élete! Próbáltam mindent mi tőlem tellett, De addigra Ő már végleg elment! Elment Ő kit annyira szerettem! Szerettem? Szeretem! Szeretem, és soha el nem feledem! Nem feledem, mert bennem él, Az emléke és a fájdalom, hogy Ő már nem él!








Nina szemszöge:

Katy keze remegett amikor szétnyitotta a papírt és nagy levegőt véve felolvasta:
-Katy. Tudom hogy nagyon sokat veszekedtünk,és azt is tudom hogy magad hibáztatod mindezért. De ne tedd! Ez az én döntésem,és én lelkemen szárad a következménye akár tetszik,akár nem. Inkább halljak meg bátran mint gyáván. Amúgy is,a szökési esélyeim egyenlőek a nullával.Szeretlek Katy. Ezt tudnod kell. Nálad jobb nővért nem is kívánhattam volna,de most elmegyek és nem láthatsz többé. De ez nem azt jelenti hogy én nem foglak látni. Most csak annyit remélek hogy nem magad hibáztatod és hogy ha megölnek bejön az a tévhit hogy akik meghalnak látni fogják a szereteiket. Kérlek szépen ne hibáztasd magad,se senkit. Ez csakis az én hibám,senki másé. Hiányozni fogsz nővérkém. Mindig emlékezni fogok rád,akárhova is kerülök,mindig megőrzöm az emlékeket. A gyermekkorunkról meg minden egyébről. Még mindig emlékszem amikor gyerek korunkba megcsikiztél én meg elkezdtelek kergetni. Még mindig emlékszem a sok vitáinkra. Ami többnyire szinte mindig alaptalanok voltak. Mindig itt leszel a szívembe,Katy.Szeretlek.Alec.-suttogta a végén Katy és hangosan zokogva az ágyamra borult. A szívem összeszorult Katy látványán. Még sose láttam sírni. De azt hiszem nem is Katy miatt potyogtak könnyeim hanem Alec miatt. Erre a levélre nem találtam szavakat. Olyan szép volt,mármint a maga keserű és szív szorító módján. Akármennyire is gyönyörűen van megfogalmazva ez a levél, azt kívántam bárcsak ne lenne itt a kezembe,bárcsak élne még. Mély levegőt véve nyitottam ki a borítékot. Milyest kinyitottam megcsapott Alec illata,amitől kirázott a hideg.Szólásra nyitottam a szám de nem jött ki hang a torkomon. Katy nagy szemekkel bámulta szerencsétlenkedésem. Nem bírtam felolvasni. Nem mertem ránézni. Féltem. Féltem a hiányától.Féltem attól az érzéstől amit a hiánya okoz.Én szó nélkül odanyújtottam Katynek a papírom,és kérlelő szemekkel bámultam rá hogy olvassa fel. Ő elvette a papírt és végigfuttatta szemét az íráson amitől szája összeszorult és könny nélkül sírni kezdet.
-Nina.
Tudom hogy sose mutattam ki igazán hogy menyire szeretlek,de tudnod kell hogy nagyon nagyon fontos vagy nekem. Amikor elsőnek megláttalak már megfogtál. Annyira tökéletes voltál,én meg annyira hülye hogy nem vallottam be hogy nagyon nagyon szeretlek,de nem csak mint barát,hanem most már bevallottam magamnak is hogy,szerelmes vagyok beléd Nina. Most nagy való színűséggel haragszol rám, amiért elmentem,de nem tehetem mást. Inkább én legyek az aki meghal,minthogy te. Tudnod kell hogy a Hiltonok megakartak ölni téged. Ez volt a nagy terv, amit annyi ideje tervezgettek. Én nem engedhettem ezt. Most biztosan azt mondod hogy mekkora hülye vagyok,és mekkora baromságot csináltam,de tudnod kell az igazságot. Nem engedhetem hogy meghalj Nina,ezért inkább feláldozom magam. Most tudom hogy meglepődtél,és hogy magadat hibáztatod. De kérlek,ne tedd. Nem is az fáj a legjobban hogy meghalok, hanem ha te, és a többiek szomorúak lesznek. Kérlek,legalább értem tedd meg ezt. Szeretlek Nina. Mindig emlékezni fogok rád.Sose foglak lefelejteni Nina.Csak annyit kérek hogy ne legyen bűntudatod és felejts el. Tudom ez most elég idióta kérés hogy felejts el,de jobb lesz így mindkettőnknek. Remélem tetszik a nyaklánc amit tőlem kaptál. Ha azt hordod képzeld úgy hogy ott vagyok. Örökre emlékezni fogok rád. Szeret: Alec.- a végén Katy hangja elhalkult. Úgy éreztem a szívem darabokra tört. Én nem bírom itt tovább. Katy kezéből kihúzva a levelet kiugrottam az ablakon,és könnyes szemekkel az erdőbe vetetem magam. Most fejemben tiszta homály volt a jövőt illetően. Egyedül csak két dolgot tudtam:
1.Alec nélkül az életem üres.
2.Itt minden csak rá emlékeztet,nem maradhatok itt!

Katy szemszöge:

Felolvastam Alec levelét amit Ninának írt. Abban a percben a Nináról alkotott véleményem amit felállítottam amikor hallottam őket Cameronnal elszállt.Az arcáról keserűséget,hiányt és iszonyatosan nagy fájdalmat lehetett leolvasni. Hangosan sírni kezdet majd kihúzva kezemből a papírt kiugrott az ablakon. Én leblokkolva ültem ott. Az agyam ordította hogy fuss utána már te hülye,de valahogy nem bírtam mozdulni. Még mindig Alec levele hatása alatt voltam. Elmélkedésemből a betört ajtó ébresztet ki.
-Itt meg mi folyik?-jött be Josh,Mark és David.
-Nina...-ennyit suttogtam-Alec-suttogtam meggyötörten és szememet elkezdték szúrni a nem létező könnyek.
-Katy. Figyelj rám? Mi történt?- jött oda Mark és elkezdett rázogatni. Ekkor kapcsoltam és egy szem pillantás alatt felálltam.
-Na?-kérdezte kissé idegesen David.
-Nina megkért hogy olvassam fel a levelét és én fel is olvastam,ekkor ő kirántotta kezemből a papír lapot és elfutott.-hajtottam le fejem. Utána kelet volna menjek.
-Miért nem mentél utána?!-csattant fel Mark.
-Én...én sajnálom. Csak egyszerűen leblokkoltam. Nekem is nehéz hogy elveszítettem a testvérem és egyszerűen amikor felolvastam, lesokkoltam. Sajnálom.-borultam térdre. Felnéztem és Cameron meggyötört arcát láttam. De nem jött oda hozzám csak máshova nézett.
-Sajnálom hogy kiabáltam veled. Tudom hogy ez nehéz neked.-segített fel a földről Mark.
-Semmi baj felség.-próbáltam rá mosolyogni halványan de nem nagyon ment.
-Merre futott?-szólt most először Josh.
-Az erdőbe.-álltam fel és próbáltam magam összeszedni,ami valljuk be nem nagyon ment
-Katy.Te most maradhatsz. A többiek...Nina után.-motyogta JoshCameron.
-Öhm...felségek,nem lehetne hogy én itt maradjak Katyvel egy kicsit még?-kérdezte reménykedve. A 3 testvér egymásra nézett majd rám és vissza Cameronra.
-De.Viszlát.-köszöntek el majd kisietek.
-Felségek-hajoltunk meg.
-Szóval? Azt hittem hogy haragszol rám.-álltam elé.
-Ugye tudod hogy Nina és én köztem nincs semmi?
-Igen-sóhajtottam-Most már.-tetem hozzá.-Figyelj Cameron én tudom hogy haragszol rám és azt is tudom hogy...-ekkor Cameron megcsókolt. Ajkai édesen becézgették az enyémet. Én nyaka köré fontam  a kezem.
-Szeretlek-váltam el ajkaitól.
-Én is szeretlek.-mosolygott.Nehezen de elengedtem és sóhajtozva az ágyra ültem.
-Neked menned kell keresni Ninát.-emlékeztetem.
-Igen-mosolygott, habár egy kicsi szomorúságot is lehetett benne találni de tudtam hogy Nina miatt.Ő egy csókot lehelt ajkaimra és kiugrott...volna az ablakon,ha én nem rántom vissza. Cam kérdőn nézett rám.
-Ugye nem gondolod hogy nélkülem mész megkeresni?-villantottam oda egy halvány mosolyt majd kiugrottam az ablakon. Cameron egy másodpercnyi késéssel ért földet.
Majd elindultunk megkeresni Ninát. Én út közbe az életemen gondolkodtam: Utálom amikor végre történik valami jó is az életedbe,akkor mindig valami rossz is. Boldog vagyok hisz Cameronnal lehetek,de ezt a boldogságot lefedi Alec hiánya és Nina eltűnése. Ó, Alec. Annyit haragudtam rá ok nélkül,és annyi időt nem voltam vele amikor kellett volna. Ha akkor tudtam volna,hogy egyszer ez történik biztosan szinte mindig vele lettem volna. De önző voltam, és mindig csak magammal törődtem, és amikor vele lehettem volna csak az járt a fejemben hogy van egy örökké valóság hogy vele lehessek. És most? Most visszasírom azokat a napokat. Bárcsak vissza jönne,akkor biztosan jobban törődnék vele és biztosan jobban kimutatnám azt a határtalan szeretetet amit érzek.

-Cameron! Katy!-hallottam Jackson hangját valahonnan.Mi egyből odakaptuk a fejünket.
-Elteleportálta magát.-suttogta.Én fájdalmasan a földre hullottam. Cameron utánam kapott.
-Miért?! Miért van az hogyha történik valami jó az életemben valami rossz biztosan elfedi ezt.-ordítottam. Arcom kezembe temettem és könnyek nélkül sírni kezdtem.