8.fejezet

Alec szemszög

-Ez a te hibád-ordította az arcomba. Válaszolni se tudtam mert már csak azt érzékeltem hogy valaki ellök és én meg elemi erővel töröm szét a falat.

 -Ezt hogy képzeled-ordította az a személy a "megmentőm"arcába

 -Meg kell érteni-e én....-és itt már nem hallotam semmit. Mintha valaki kínozna mondjuk még nem ismerek ilyen képességet. A fájdalom elemi erővel csapott lerám. És tőlem már csak egy fájdalmas sikoly telet és elsötétült minden. 

Mi történt ? És hogy lehet hogy elájultam ? De hát én vámpír vagyok vagy mi a szösz. Talán ez volt Ninánál is. Nem ez nem olyan. A tudatlanság nem fáj de nekem valami kis relytett zugba érzem a fájdalmat ahogy egyre jobban tör rám.

- Úristen Alec jól vagy én ezt nem akartam-jutott el a hang a tudatomig. De nem én nem akarok felkelni nem akarok vissza térni a kegyetlen életbe. Ha ezt lehet egyáltalán életnek nevezni.  De muszály felkelnem. Lassan kinyitottam a szemem.  Valyon ki lehet a "megmentőm" .......Katy hát nem egyértelmű.

- Sajnálom Alec én nem akartam rád ennyire kiborulni csak tudod eléggé ki akattam ezen az eltünésen.-járt fel alá Mark

- Semmi gond felség,én megértem hiszen mégis a huga-suttogtam magam elé meredten. 

- Igen-szólalt meg idegesen David

- Csak ne pánikoljunk nincs itt helye a vitának és különben is a veszekedés nem segít már megtörtént-nézett végig a testvérein Josh. De igen lehet mit tenni ez az egész az én hibám ha nem hagyom ott most itt lenne.

Nina szemszög

Hol vagyok és mi történt ? Csak arra emlékszem hogy kétségbeeseten nézek Alec után és aztán a sötétség és egy cellában találom magam. Valyon most megint mi féle bajba keveredtem.

- Ni csak ni csak a kicsi fogjunk felébredt-nyitódott a pince ajtaja és egy kis apró fénysugár jött be a kicsi résen. Majd már  csak arra eszméltem fel hogy valaki a cellán keresztűl szorítja a nyakam

- Nyugi Zeke hagyd békén a kis fogj...elnézést hercegnőt-szólalt meg a sarokból Damon. Tudhattam volna hogy ő áll a dolog mögött. Végülis ki más.

- Menj -parancsolta Damon Zekenek.

- Mit akarsz- szólaltam meg gyengén.

- A királyságot-hajolt le hozzám.

- Még mellém állhatsz-suttogta a fülembe

- Majd ha piros hó esik- a hangom erőtlen volt és alig hallható. Félek de nem tőlük hanem a jövőmtől. Mi lesz most ?

- Rosszul döntöttél-állt fel. Tehát vége őszintén nem is bánom . 

- Nem nem adom meg azt az örömöt hogy megöllek.-ezt meg hogy. Ekkor észre vettem egy kb. 18-19 évesnek kinézhető fiút aki suttogot valamit Damon fülébe.

- Oh milyen illetlen vagyok-csapott a fejére- Ő itt Cameron és gondolatolvasó - szuper akkor most minden gondolatomat halja ez a Cameron.

- Igen - mosolygott. Ő nem volt olyan ellen szenves mint a többiek. A szemében meghatottság és öröm de mégis aggódalom csillogott. Mintha ismerném de nem az lehetetlen hisz még soha életemben nem láttam. Ekkor neki lefagyott a mosoly az arcára és csak csöndben bámult rám.

- És akkor mirt akarsz tenni -próbáltam nagyon gúnyosan beszélni hogy halatszodjon a hangomból hogy mennyire lenézem a gonoszságát de ez nem nagyon sikerült mivel a torkom nagyon fájt nem értem miért pedig nem is olyan rég vadásztam.Hirtelen kirobbant az ajtó.

- Uram levél a Stewartoktól-nézett körben. Jaj ne nincs sok időnk.

- Talán ézheztértek és akkor én meg kapom a királyságot ők meg az  ál Ninát-röhögött majd ki ment így én és Cameron maradtunk. Várjunk "ál Nina".

- Igen áll Nina a mester beakarja csapni a testvérei..det-nézett szét Cameron

- Gyere -mondta majd kihúzott a celából

- Mit csinálsz -néztem rá hitetlenkedve. Talán ő maga akar megölni nem tudom. De most félek nem akarom hogy miattam elveszítsék a királyságot.

- Kiszabadítalak-nézett rám azzal "nyugi én mindent tudok " arcal. Várjunk csak kiszabadítani. De hát ő Hilton ha meg tudják hogy kiszabadított megölik.

- Várjunk ezt nem értem-értetlenkedtem. Észre se vettem már egy sötét alagútba voltunk.

- Egyszerű utálom ezt a sok kegyetlenkedést

- Akkor most ki oldalán álsz?-kérdeztem

- At igazságén

- Hm ? -értetlenkedtem. Egyáltalán tudok én mást csinálni most komolyan.

- Szerintem annak kell állnia a trónon aki nem a hatalomért van ott és annak aki megérdemli

- Akkor szerinted a Stewartok érdemlik meg ? -mosolyogtam és végre már a hangom is kitisztult

- IgEN -húzodt maga után. És végre már kiértünk gyors felkapott és elkezdett velem futni. Komolyan még én sem futok ilyen gyorsan. Majd amikor beértünk az erdőbe lassított

- Egyedűl is menni fog 

- Bocsi

- És te mióta vagy a Hiltonék ellen ?-kérdeztem. Nem tudom miért de valahogy lefoglalt amit mondott. Valahogy kíváncsi voltam az életére.

- Nem régóta amúgy meg köszi-célozott a gondolatfoszlányaimra.

- És te mióta vagy vámpír ?- szép kérdez felelek játék. Én kérdezek ő meg válaszol miközben  mint a vadászkutya kémleli az utat és húzz maga után.

- És....

- Létszi Nina majd késöbb kérdezhetsz és én is kérdezek de most gyere-folytotta belém a szót

- Amúgy meg nem vagyok vadászkutya-húzódott mosolyra a szám.

- Rendben

- Tudsz futni-nézett hátra

- Hát igen de csak előre szólok most nem megy teljes sebességben

- Rendben akkor futunk

- Rendben-majd neki iramodtunk.

                                            ........

Szó nélkül tettük meg az utat majd megálltunk.

- Itt egy kicsit pihenünk-majd ment és talált egy farönköt és leültetett

- Szóval te mikor születtél ?-kérdeztem

- Hát még az 1898-ban születtem L ....vagyis San Franciscoban és te ?

- Én 1901 London

 -És hány éves vagy ?

- 112 de alkatilag 19

- És te ?

- Én 109 de alkatilag 17

- Huh jó hamar-bámult végig az erdőn

- Igen de te se panaszkodhatsz-böktem meg

- Hát igen-nézett. A szemében látszott a szeretet és a meghatotság de ugyan akkor tudom hogy fél hogy mi lesz most.

- De hogy is félek

- Ezt még meg kell szoknom.-raktam karba a kezem és bevágtam a tetetet durcát.

- Ugyan nekem nem kell ez a "tetetet durca" de amúgy meg meg lehet szokni

- Nem tudod ezt valahogy ki kapcsolni

- Nina ez nem olyan mint egy villany kapcsoló hogy akkor kaocsolod le amikor idegesít ,amúgy meg nekem is nagyon nehéz.

- Elhiszem ...Kezd esteledni -néztem az alkonyodó napot ahogy a fény átszűrődik az erdőn.

- Ez gyönyörű

- Ja figyelj én nem akarom hogy azt hidd hogy tetszel nekem vagy valami de ittkéne maradnunk éjszakára

- Mi ??? -ugrottam fel.

- Nina hallotam a gondolatokat és hogyha vissza viszlek a kastélyba utánad mennek és lerombolják és egy csomó vámpírt megölnek

- Mi van te ilyen jövőbelátó is vagy-kérdeztem flegmán. Nem azt nem engedhetem hogy átadják a királyságot.

- Csak holnap lesz a találkozó és gondolj bele meghalnának-igaza van

- Köszönöm amúgy meg nem nem vagyok jövőbelátó csak hallom hogy ezt akarják.

- Rendben és elhiszem és nyugi nem hiszem azt hogy tetszek neked. -mosolyogtam kedvesen

- Huh akkor jó

-Jó de csak szólok én alszok 

- Komoly

- Aha

- Rendben de holnap kifaggatlak-nézett rám komolyságot tetetve

- Júj de félek-szinleltem

-Félhetsz is- nevetett és én is vele. Majd elnyomot az álom. Valyon most mit csinálnak Davidék .