BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. november 21., vasárnap

11.fejezet

Sziasztok tudom hogy késtem de tegnap muszály volt el mennem itthonról és nem tudtam meg csinálni a fejezetet.De most itt vagyok és hoztam a frisst. A következő három komo után érkezik de most ezt nem fogadom el chatbe. Bocsi. Na de én befogom ti meg olvassátok.

Nina szemszög

Ne! Meghalt! De miért? Miért műveli ezt a furcsa játszmát velem az ég ? És miért pont ő miért nem én ? Miért? Miért? Miért kellett megmentenie? És miért érzem úgy hogy ezek után az életem semmi ? Csak egy sziget ami magányossan és lakatlanul áll a tengeren. Miért?
- Ő meghalt most jösz te-nézett ravaszul rám az az alak aki elől Alec megmentett.
- Nem hiszem-és itt nem hallotam többet mert elnyelt a sötétség. Mi ? Már megint ? Egy kórházban voltam. Ahol sok ember sürgött forgott egy gyerek életéért aki kb. 3 éves körüli lehetet. Minden olyan zavaros volt. Hallotam egy sírást majd egy ordítást. Hallotam ahogy az orvosok ordítanak a kislánynak hogy "maradj velünk". Majd a kislány szive megállt és lekapcsolták a lélegeztető gépről. Fájdalmas ordítások és zokogások hada vándorolt be az elmémbe. Nem tudom honnan jött de kibuggyant egy könycsepp. Éreztem valamiféle deja vu érzést mindtha én lennék az a kislány aki meghalt.
-Nem halt meg-jött a kézen fekvő válasz. Körbenéztem és láttam anyát és apát és a bátyáimat zokogni. Majd valaki megérintette a válam. Hátra nézve anya és apa ott álltak.Meg ott. Mi van ? Ekkor villámcsapásként ért a felismerés. Én vagyok az a kislány
- Igen te vagy az. Átváltozva vámpírrá. -hallotam meg apa hangját. Mi ? Én ? Akkor engem nem anyáék változtattak vámpírrá ? Vagy most mi van ?
- Mi már születésed óta vámpírok vagyunk sőt a a három fiu születése előtt is azok voltunk. Sajnálom hogy nem mondtuk el. -hajtotta le a fejét anya.
- Itt kostoltad meg elsőnek az emberi vért. Így kialakult az átváltozás.-nézett apa keményen. Tudtam hogy nem akar elágyulni.
- Oh és akkor hogy hogy most nem ilyen 3 éves vagyok most hanem 17 ? -néztem kérdőne halott szüleimre.
- Nem tudjuk-szólaltak meg egyszerre
- Akkor titeket ki változtatot át?
- Dracula gróf
- Dracula gróf ?
- Igen Dracula gróf, az apja....-itt apát meglökte anya
- Kinek az apja ?
- Sajnálom kicsim de nem mondhatjuk el  -jött a rejtélyes válasz anyától.Szóval még egy kérdés amit meg kell fejtenem? Miért nem tudok én normálisan élni ? Miért kellett egyáltalán megszületnem ? Az egész életem annyira...bonyolult. Tele rejtélyekkel,kérdésekkel,talányokkal és ... gyötrelemmel na meg ki ne hagyjam a szerencsétlenségem. Ekkor felnéztem de anya és apa már csak halványan látszottak.
- Viszlát kislányom-köszöntek el tőlem sírós hangon. Akkor ennyi még álmomba is elveszítem újra a szüleim. Vagy talán még látom őket...álmomban. Ekkor újra rám tört az az ismerős érzés amit akkor éreztem amikor meghaltak. Fájt a belsőmbe éreztem a kaparó érzést ami egészen a szívemig hatolt. Éreztem ahogy a hiányérzetük felfel lángol a testemben.Alec. És már ő sincs. Hiányzik. De nem tudom miért hisz én nem szerethetem őt. Életembe még soha nem voltam szerelmes és eltökéltem hogy nem is leszek. Nem akarok csalódást. Már eleget szenvedtem. De Alec nem ilyen ő sohasem bántana engem.De mi van ha igen ? Egy ideig távol kéne lenne tőlem. Hogy elbujathassam azt az érzés ami ... nem tudom mit érzek. Nme vagyok vele tisztában hogy miért mit teszek vagy hogy jól döntök-e. De legfőképpen azzal nem vagyok tisztábanogy mit érzek Alec iránt. Ugyan hisz ő ahoz túl tökéletes hogy szerelmes legyen beléd. Nem Nina ki kell verned őt a fejedből.Hisz nem érzel mást iránta csak puszta barátságot. Éreztem ahogy egy puha ágyon fekszem. Ki kéne nyitnom a szemem. Nagyon nagy erőfeszítést igényelve ki nyitottam a szemem. Egy szobában feküdtem.A szoba gyönyörű volt.
- Hát felébredtél- mosolygott bárgyun Katy
- Alec ? -erre a kijelentésemre Katy arcáról lehervadt a mosoly.
- Nem tudom... azt mondta Cameronnak és nekem hogy hozzunk téged ide. Így is tettük de mire odaértünk ő és a katonák már sehol se voltak
- Vagyis meghalt,várjunk mondta hogy hozzatok ide de hát a halála utá..
- Élt még valaki mást dobtak tűzbe-folytotta belém a szót Cameron. Észre se vettem hogy itt van.
- Köszi
- Ja bocsi..akkor most mi lesz ?-néztem Katyre
- Reménykedünk hogy ...nem hal meg-hajtotta le a fejét. Tudom hogy most sírna ha tudna.



Katy szemszög

Félek.Félek hogy elveszítem egyetlen testvéremet. Hisz nekem csak ő maradt. A folyosón sétálva eszembe jutottak a történtek.
Ebben a füves aljú bükkösben vertünk sátrat késő délután
"Egy erdőben voltunk egy kitaposott ösvényen. A fák lombjaitól csak pár fénysugár látszott.
- Nem hiszem-jött a válasz az öcsémtől. Majd kiugrott a bokorból és neki támadt egy vámpírnak. Ekkor Nina mint egy marionett bábú lerogyott a földre és elájult. Alec ekkor felnézett
- Katy, Cameron vigyétek vissza Ninát
- De Alec veled mi lesz ? -kérdezte kétségbeeseten Cameron
- Alec nem hagylak itt 10 vámpír ellen nincs esélyed és én....nem akarlak elveszíteni érted te vagy az egyetlen testvérem, ne hagyj el -mondtam sírós hangom. Szinte éreztem hogy a könnyeim befelé folynak. És itt megint az ismerős érzés. Fájdalom,kétely,félelem reménytelenség és estig sorolhatnám hogy még milyen érzések kavarogtak bennem amit még a legnagyobb elenségemnek se kívánnék.
-Ne aggódj nem lesz semmi baj, végeztem már tíz vámpírral
- Bátor utolsó szavak-támadt neki az eggyik. De Aéec lerászta magáról
- Igen végeztél de harc közben és akkor nem csak te voltál ott és az ellenségek másra is figyeltek-próbáltam meggyőzni. De észre vettem hogy az eggyik Nina felé közeledik. Alec még nekem vámpír szemmel is sok volt a gyorsasága. Letépte róla majd a neki dobta egy fának.
- Menj!-ordított Alec. Döntés képtelen voltam. Ekkor Cameron oda jött és megfogta a kezem.
- Tudom hogy nehéz de hány százalék esélye van hogy Alec nem menekül meg és annak hogy ha itt hagyjuk Ninát akkor megölik-nézett azokkal a szép szemekkel kérdőn.
- Hát 100 százalék hogy ha itt hagyjuk Ninát megölik és Alecnél meg 40 százalék hogy meg tud menekülni.
- Akkor?
- Menjünk-mondtam majd Cameron megfogta Ninát és futottunk a várig. Alecet magára hagyva a sok és kiképzet vámpírral"
Valyon él-e még ? Félek.






Nina új szobája :

Ennyi lenne akkor ne feledjétek. 3 komi után lesz friss (ne a chatbe) Köszi. És mégegyszer bocsi.

3 megjegyzés:

Mercédesz írta...

Szia!

Tetszett, de most egy kicsit belezavarodtam. Most akkor hol van Alec?? Bocsi, de ezt most nem annyira értem. De maga a történet nagyon szupi és szeretem is. Várom a kövi fejit.

Mercédesz

Reaa. írta...

Köszi a komit. Amúgy épp az a lényege hogy nem tudják hol van Alec.

Florence Ploody írta...

Szia Elena!

Nagyon jó volt!!

Puszi!