12.fejezet. Miranda avagy mese délután.

Miranda : 

Sziasztok. Igaz hogy komi 2 komi volt de chates komi meg 3. Meg hoztam a frisst és végre kiderül hogy mi lesz Aleccel. Őszintén szólva nincs ihlet és beteg is vagyok (most küldtek haza a suliból) de nem keresek mentséget és eldöntötem hogy nem fogok senkit se várakoztatni így majd valahogy összejön. Előre mondom ez egy kicsit lightosabb lett.

Katy szemszög

2 hete tünt el Alec. Kezdem elveszteni a reményt hogy él még.

Alec szemszög

A fejem iszonyatosan zúg. Felkéne kellnem. Igen egyértelmű mint az is hogy nem bírtam végezni velük. Ráadásul valami miatt a képességem se működött. A fenébe pedig akkor biztos legyőzhettem volna őket. Felkelve egy cellában voltam. Olasz ez egyszer biztos.
- Szeretheted ezt a kis hercegnőt. Ha miatta belefudsz a hallálodba. -mondta unatkozva az eggyik őr.
- Mit akartok?
- Mivel érted úgyse adják oda a királyságot ezért vagy csatlakozol az erődtől függően vagy pedig megölünk-itt villantott fel egy ezer wattos mosolyt. Majd megfogott és felrángatott a pince szerűségből és a nagy terem felé kezdett húzni. Nekem nem volt erőm elhúzódni.
- Oh Alec micsoda meglepetés. Sokat hallotam am róllad Camerontól.- mondta Damon azzal az áll barátságos mosollyal. Várjunk mi Cameron egy... Hilton. Tudhattam volna. És én meg elengedtem vele Katyt és Ninát. Nyugi Alec Katy ügyes lány megvédi magát. De Nina.
- O-csak ennyi telt tőlem
- Igen... Szóval a tárgyra térve.. Alec.. mi a képességed? -most mit mondjak ? Meg igértem Katynek hogy életben maradok. Muszály.
- A vámpírok,emberek és vérfarkasok sebeit tudom fel nyitni.-adtam be a derekam
- Vagyis a vámpír sebét ahol megharapták ? -nézett kérdőn,ámulkodva és örülve hogy valószinűleg én leszek az eggyik trófeája.
- Igen
- Remek -a hangja vidáman csenget- Alec akarsz csatlakozni szerény kis családunkhoz?- most mit csináljak ? Meg van
- Igen

Nina szemszög
2 hete hogy itt üllök bent a szobámba és gondolkodom. 2 hete hogy azon jár az agyám hogy él-e még Alec és ha igen akkkor hol van? 2 hét azóta hogy eltünt. Elmélkedésemből halk kopogás majd az ajtó nyitódása ébresztett ki.
- Nina bejöhetek-jött be Cameron. Minden nap bejönnek hozzám hogy hogy vagyok. Katy is valahogy úgy feshet ki mint én. Nem vadászik és ki se mozdul a szobájából.
- Persze,gyere csak-invitáltam befele
- Köszi..... am...Nina..tudom hogy most Alec nagyon hiányzik meg minden, hidd el én is megkedveltem de nem gondolod hogy beszélnünk kéne..tudod...arról hogy én ...Hilton vagyok-ült le mellém
- De...szóval ha Hilton vagy miért mentettél meg ? -ültem töröküllésben és kérdőn néztem a lábait hintáztató fiura.
- Hát tudod én csak...már utáltam ezt az életet ki akartam törni-hazudott a képembe
- Cameron! Ne hazudj! -nyugi Nina. Nyugodj le.-Bocsi..szóval engem nem fogsz tudni becsapni Cameron. Légyszives mond el. Nem fogom leharapni a fejed.-mondtam ezt már nyugodtan.
- Tudod volt egy lány...
- akibe szerelmes voltál ? -vágtam közbe
- Nem, tudod ő még csak 5 éves volt.
- 5 ?
- Igen. 5 éves. Tudod neki...pocsék élete volt. Az anyja nagyon rendes nő volt de a mostoha apja ő egy állszent volt. Mindig verte Mirandát és megerőszakolta majd eladta egy ember kereskedőnek és az anyjának azt mondta hogy elrabolták. Egyszer csapatban egy sikátor fele vadásztunk és hallotuk ahogy sikítanak. Az ember kereskedőt megöltük már épp rá támadtak volna amikor Damon hangja megparancsolta hogy ne merjünk hozzá érni. Így is tettük. Bevittük. Engem hívattak úgyhogy mentem Damon trónjánál álltam amikor beráncigálták a lányt. Ekkor megcsapta az orrom az a jellegzetes vérfarkas szag. Nem olyan alakváltó hanem igazi vérfarkas aki embereket öl és emberekkel táplálkozik.Körübelül 6 vérfarkas lehetett és melletük ott állt Enrique. Enriquéról tudni kell hogy az a képessége hogy tudja mások teteit befolyásolni ekkor összeállt. Ugy akarják megölni hogy széttépetik a vérfarkasokkal.Kiengedték a vérfarkasokat és neki támadtak Mirandának. Már épp megölték volna amikor berobbant Alec...
- Alec? Mármint Alec Stewart ? -hitetlenkedtem
- Igen ő felkapta a kislányt és kiugrott vele az ablakon a vérfarkasok megutána ... Damon örült hogy Alecet is megölheti nem csak a kislányt. Évek teltek el így amikor egyszer csak Miranda megjelent 18 évesen,vámpírként. és azt kérte hagy csatlakozon. Nem értem miért csinálta de akkor rájöttem hogy ez a klán gonosz és én nem akarok idetartozni.-fejezte be a mesélést Cameron.
- Alec akkor megölte azt a 6 vérfarkast akkor lehet hogy tudott 10 vámpírral is végezni-tört be az ajtón Katy majd Cameron karjaiba vetette magát és a szájára adott egy puszit.
- Hm....sajnálom én csak nagyon felpörögtem a reménytől -magyarázkodott Katy. Ha most ember lenne olyan vörös lenne mint egy rák.
- Semmi gond ... és örülök hogy örülsz-nézett a szemeibe Cameron. Majd percekig egymás szemeibe bámultak majd Katy megfogta magát és kiugrott az ablakon. Egyet tudok hogy Cameron és Katy egymásnak lettek teremtve ezt még a vak is látja.


Alec szemszög
- Komolyan? -hajolt előre banbán Damon. Hogy ilyen értetlennek lenni.
- Igen....elegem lett a Stewartokból-hazudtam. Tudtam ha Cameron itt volt és gondolatolvasó akkor nincs itt már hisz minek lenne két gondolat olvasójuk. De olyan aki érzi az érzelmeket tuti van. Így megpróbáltam olyan dolgokra gondolni amit nagyon utálok. Vérfarkasok. Igazából vellük nincs semmi bajom. De azok a vérfarkasok aki elől azt a kislányt mentettem meg azok aztán nagyon feldühítettek. Mondjuk tudom hogy befolyásolták őket. De muszály volt őket megölnöm.
- Sebastian? -kérdezet oda Damon. Ő csak bólogatott. Szóval igaz tényleg van ilyen köztük.
- Alec. Üdvözlünk szerény kis családunkba....Miranda légy olyan drága és kisérd fel Alecet a szobájába és körbe kisérhetnéd...kapsz egy kis kimenőt-mondta mézes-mázosan Damon.
- Igen is mester-hajolt meg a lány.

Victoria szemszög

Tisztára megörült. Miért kap ez a kis fruska kimenőt és miért nevezi az én férjem ezt a kis csicskát drágámnak.
- Damon megmondanád mégis mi a menykő csapot beléd ? Hm ? És mi az hogy drágámnak nevezett ezt a kis cselédet ? Elfelejtetted hogy én vagyok a feleséged ? És mi az hogy kimenő ? Senki nem kap kimenőt. -ugráltam mérgesen de jogosan. Megölöm azt a kis fruskát.
- Fogd be ! Jaj hogy lehetsz ennyire bolond Victoria! Kiabáld ki az egész tervet ! De akkor meg halsz ha nem sikerül.-ordibált a képembe majd egy pofont levágott hogy én neki vágódtam a falnak.
- Elnézést. Én nem akartam. Szóval mi a terv ? -kérdeztem az én imádni való férjemtől.
- A terv az hogy Sebastian érezte a dühöt amit Alec a Stewartok iránt érez de keveredet a "kishercegnő" iránt érzet szeretetével....milyen romantikus.Na de mindegy az a lényeg hogy Miranda próbálja elcsábítani Alecet.-magyarázta férjem a tervet.
- Ez egy remek terv. -hajoltam meg
- Ezt már szeretem

Alec szemszög
Tudom mi folyik itt. Azt tervezik hogy majd szépen beleszeretek Mirandába és hogy elfelejtem az egész Stewart bagást. Rendben. Legyen ahogy akarják. Játszom majd azt hogy úgy szeretem Mirandát.
- Itt a szobád -nyitotta ki az ajtót Miranda
- Köszi
- Figyelj nem akarsz beszélgetni vagy esetleg mást...-jött közelebb. Majd levette a felsőjét és rám vetette magát.


Hát ennyi lenne meghoztam. Nem lett egy nagy szám de már rám is este van szóval ezt nézéttek el nekem. Jó olvasást.